Az elmúlt hónapok túlhajszolt napjai után, majd annak kényszerű lezárása miatt, végre ismét van egyfajta belső késztetés felvenni újra a gondolati fonalat a világunkban történő változásokról és azok rejtett okairól. Ehhez persze nem ártott egy kis kiérdemelt nyugalom és egy jó adag belső hit, melyet újra fel kellett építeni. Mivel minden egyes hosszabb kihagyás, erősen próbára teszi az alkotói kedvet, az alkotó belső elhivatottságát. Mert mindig éreznie kell, hogy amit egyedi szemléletmódján keresztül szeretne megmutatni, az igen is fontos lehet a világ számára. Hinni kell benne, mert enélkül nem megy. Ez tehát minden egyes alkalommal hatalmas erőfeszítést kíván. Csakúgy, mint kitartásunk a hétköznapi rohanó életünkben. Ezért kell mindig egy szusszanásnyi vagy olykor hosszabb időt hagyni arra, hogy néha megálljunk és körbenézve megbizonyosodjunk arról, valóban jó irányba tartunk vagy rájöjjünk arra, hogy ismét egy olyan kitérőt tettünk, amely nem állt a szándékunkban. Miközben közel sem tökéletes világunk, egy kicsit sem segít bennünket abban, hogy megtaláljuk a keresett és az általunk helyesnek vélt utat. Mivel ezernyi káros behatás ér bennünket minden nap, nem egyszerű kiszűrni belőle minden olyan hamis információt és kényszert, amely el akar terelni a saját meglátásunk igazolásától. Ez pedig sok időt és belső rendszerezést kíván, a rejtett összefüggések és a mögöttes okok megtalálásához. Persze a főbb gondolatok, már régóta adottak voltak, a háború mögöttes okainak bemutatásáról. Mégis időt kellett neki hagyni, hogy a sok kis részletből álló kirakós darabjai, a főbb meglátásokkal kiegészülve, végül összeálljanak. Így tehát minden gondolat akkor vetődik fel és nyilvánul meg egyúttal a külvilág felé, amikor annak eljön az ideje. Pontosan akkor születik meg és jön belőle létre egy újabb üzenet, amikor az szükségessé válik. Sem előbb-sem később. A világ működése magasabb szinteken, mindig ennek a teremtő elvnek rendelődik alá. Így talán, ha vannak is olyan sarkalatos pontok az ember életében, amelyek eleve elrendeltettek, mint egyfajta mérföldkő, amihez egyszer el kell érnünk, azt csakis akkor fogjuk megtalálni, amikor annak ideje van. Addig marad a keresés és a kitartó előrehaladásunk az úton. Keressünk bármit is az itt létünk, a földi életünk ideje alatt.
Ezen bejegyzés elolvasásához előzetesen is kitartást szeretnék kérni. Mert nehéz és szerteágazó lesz a téma bemutatása és a háttérben megbúvó összetett okok feltárása. Afelől persze egy szemérnyi kétségünk se legyen, hogy minden történés előre megtervezett és jól átgondolt elképzelések megvalósításának köszönhető. Aki olvasta már az előző két posztot, már némileg képben lehet annak várható irányáról. Persze ez az irány a legkevésbé sem lesz egyező és kompatibilis a mainstream média kitalált hazugságaival. Így aki az eddig átadott gondolatok ellenére továbbra is vezetőink meglátásaiban bízik és a mindenkori hatalom által, kialakított tekintélyelvek mentén, igazolásként felkért szakértők szavára hallgat, az megdöbbenve fogja tapasztalni, hogy minden eddig elhangzottnak ellent fogok mondani. Miközben a tömegtájékoztatásba vetett hitet és vezetőink hozzáértésének és hitelt érdemlő szavainak mítoszát, a földbe fogom tiporni. Míg a végső következtetésre megmaradó, egyben a legmélyebbre rejtett kiváltó okok feltárása – melyek valódi alapot szolgáltathatnak erre a fokú emberi őrületre – már egy következő posztra fognak maradni. Mely poszt tartalma valószínűleg túl fog mutatni, minden eddig itt megosztott szemléleten, illetve még elfogadható és tolerálható vagy épphogy elképzelhető határon. De talán lesz pár ember, aki megérti azokat a gondolatokat, amelyek teret adnak annak a felfogásnak, mely az emberi társadalom válságát és valóságát elrejtő mozgatórugókat kutatja. Ledöntve közben a létezésünket és a világban elfoglalt helyünket, alapból meghatározó – eddig kikezdhetetlennek és megkérdőjelezhetetlennek hitt – dogmatikus vallási tanokat és tudományos állításokat övező falakat és korlátokat.
Elsőként is megemlítem, hogy ezen bejegyzés keretében, maradok még Orwell eddig fel nem használt idézeteinél. Mivel azok elképesztő éleslátással, aktuálisan és kortalanul igazolják a világunkban jelenleg tapasztalható történéseket. Így csakúgy, mint az előző két posztnak, ennek is kölcsönözhetnek majd egyfajta hitelességet. Persze a nagyobb munka ezúttal is rám hárul majd. Nekem kell megismertetnem ezen összefüggéseket és felfednem azt a társadalmunkra borított fátylat, mely lepelként takarja el szemeink elől a valóságot. Azt a valóságot, amelyet egyetlen politikus, közéleti-, vagy média szereplő vagy hitelesnek tekintett szakértő sem mond ki sohasem nyilvánosan. Kell ehhez valaki olyan, akinek van ehhez elég bátorsága, eltökéltsége és nem érdeke ezen összefüggések elrejtése. Illetve hisz abban, hogy joga van mindenkinek megismerni a felszín alatt rejtőző összefüggések szerteágazó és bonyolult kapcsolatát. Bár az eddig közreadott bejegyzésekben közelítőleg és részletekben már feltártam ezeket, most megpróbálom ezeket mégis összefűzni. Így akinek lesz kitartása, vagy halványan emlékszik még az eddig megosztott gondolatokra, az most még jobban megbizonyosodhat azok helyességéről. De azt sajnos nem ígérhetem meg, hogy ez könnyű lesz…
„Az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda.”
George Orwell
Mielőtt azonban belevágnék a dolgok sűrűjébe, érdemes lenne előzetesen némi infó morzsát megosztani az olvasókkal. Minderre azért van szükség, hogy kicsit beletudjanak látni abba a szemléletmódba, amit itt közreadok és melyet a jelen poszt és a blog gondolatiságának egészére is vonatkoztatva, annak írója képvisel. Van egyfajta kettős személyiségem, csakúgy, mint minden INTJ-nek. Egyszerre vagyunk lelkesek és csüggedtek, talán épp azért, mert túl sokat látunk a világból. Így néha az idealista és optimista énünk mutatkozik meg és próbál töretlenül megoldást találni az adott helyzetre. Ehhez az énemhez kapcsolódik a spirituális és művészi szemléletmód és az emberi szellembe vetett hit. A másik énem kíméletlenül realista és végtelenül cinikus. Mivel egyszerűen tudja, hogy minden próbálkozás, hiábavaló és felesleges. Mert oly sokszor szembesült már az emberi tudat korlátaival és a társadalom alázatos, szolgai módon beszűkült látásmódjával. Így érzéseimmel és gondolataimmal, sokszor ezen hatások között hánykolódom. Mégis egyszerre hallgathatok közben a megérzéseimre vagy a gondolataimra, mivel mindkét út járható. Ennek köszönhetően látom a felemelkedésünket és a bukásunkat is. Sok idő volt míg ezt megtanultam kezelni… Ám a jelenlegi poszt célja megmutatni azt, amit még csak véletlenül sem szeretnél megtudni a világról. Viszont, nem akarom a világodba vetett bizalmadat és a hitedet ezzel megingatni. Így, ha azt érzed, az itt leírtak félrevezetőek, bármikor abbahagyhatod az olvasást. Ha viszont maradsz, engedd be, amit leírtam és próbáld meg Te is azt átgondolni. Lehet, sikerül némi szemléletmód változást okoznom benned ezáltal. Ja igen. Amire még, eddig ki sem tértem… E sorok írója – valamikor régen fiatalon – elég kevés ésszel és még kevesebb világlátással, hivatásos pályára készült. Akkor alig 18 évesen katonai főiskolába, tiszthelyettesire jelentkezett és bár egy bentalvós alkalmassági vizsgálat után, ez a lehetőség végleg szertefoszlott. De talán érdekes lett volna egy kísérlet erejéig megtapasztalni, mit kezd egy kötött hierarchikus rendszer, egy szabadgondolkodó lázadó személyiséggel, aki minden tekintélyt megkérdőjelez és csak azon szabályokat fogadja el, amelyet hasznosnak vél. Persze ezek nem féltétlenül a legkeresettebb jellemvonások egy hatalmi rendszerben, de a már említett kompatibilitási problémákat, némileg enyhítette volna a többi tulajdonságom. A rendszerszintű, logikus gondolkodás, a stratégiai érzék, az elemzői készség, a gyors helyzetfelismerés és az azonnali döntési képesség. Így ennek fényében viszont kijelenthető, hogy mindkét oldal sokat vesztett a kihagyott lehetőséggel… Mert egy INTJ Sigma, miközben kamatoztathatja ezen képességeit, akár legjobbak közzé is bekerülhetett volna. Bár lehet én is teljesen más ember lennék akkor. Mégis, valamiért úgy alakult, hogy ne erre vezessen az utam… Így, ha én megtanultam elfogadni ezt a változást, majd túlfejlődtem és tudok azóta más szemmel tekinteni a világ, a társadalom és az emberiség kapcsolatára, akkor az vélhetőleg másnak is sikerülni fog. De hogy ezt miért is volt fontos megemlíteni? Hogy ne vádolj meg ezek hiányában – a lenti sorok hatására – túlzott idealizmussal vagy esztelen békepártisággal. Emlékezz arra, hogy a kettős személyiségem lévén az egyik (szellemi énem) töretlenül hisz abban, hogy a problémáinkat megtudjuk fejlődni, míg a másik (realista gondolkodó énem) tudja, hogy mindez nem lehetséges. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy a világunkat irányító erőket és érdekcsoportokat, nem lehet szép szavakkal megregulázni. Ha tehát átment az üzenet, akkor tudhatod, hogy erre mi okból is célzok…
Valamiért mi emberek teljesen természetesnek vesszük és szükségszerűnek érezzük, a háborúk időnkénti kitörésének elkerülhetetlenségét, miközben úgy tekintünk rá, mintha ez lenne az egyedüli eszköz vagy a végső megoldás a problémáink rendezésére. De gondoljuk csak végig ennek az egyetlen mondatnak az állítmányait: Természetes. Szükségszerű. Elkerülhetetlen. Egyedüli eszköz. Végső megoldás. Nos, ez mind hazugság. Mert mindig van másik lehetőség és újabb út, csak észre kell azt vennünk és meg kellene rajta tanulni járnunk. Ez viszont addig nem fog menni, amíg a háborús időszakok és a békeidők kapcsolatát ebben a dualista világnézetben, teljesen szét nem választjuk egymástól. Mert a béke, nem a háború hiánya és nem csak két háború közötti viszonylag nyugalmas átmeneti időszakot jelenti. A béke egy megkérdőjelezhetetlen, alapvető, stabil, nyugodt és fejlődést nyújtó belső és külső egyensúlyi állapot. Harmónia önmagunkkal és a világgal. Amikor azt érezzük, életünkben és a környezetünkben minden a helyén van. Pont olyan, mint a szeretet. Vagy megvan bennünk erre a fogékonyság vagy nincs. De mégis létezik folyamatosan, legfeljebb nem értékeljük vagy nem tudjuk megragadni, befogadni és átélni annak az állapotát. A vágyott béke eléréséhez valójában semmi sem kell. Nem kellenek hozzá fegyverek sem. Sőt, talán ez a legnagyobb hazugság, amivel etetnek bennünket. A békéhez csupán egy kinyújtott kéz és megelőlegezett bizalom kell. Csak hinnünk kell egymásban és a közös értékekben. Mert a hit ott van magában az egységben és a teljességben. Ha azonban ez a képesség nincs meg bennünk, akkor az elvezethet az ellenségeskedéshez és végül a háborúkhoz. Mert nincs hitünk egymásban, a közös értékekben. Nem hiszünk az egységben és nem tudjuk átélni a teljességet. Vajon szándékosan előidézve és törvényszerűen alakulhatott ki bennünk ez a fajta hiányállapot, vagy csak a belső félelmeinknek köszönhetjük azt? Nos, az egyik előző bejegyzésben már hosszabban értekeztem erről… Sajnos nem érdekünk a béke állapotának fenntartása. Ennek köszönhetően pedig, mindig az adott hatalmi érdek és irányításra törekvő szándék dönti el, hogy mikor, mit, mennyit és kit áldozunk be céljaink eléréséhez. Innen viszont már csak lefelé vezethet az út, míg végül…
„Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelműt is megkérdőjelezi az intelligens ember.”
George Orwell
Nos az emelkedett gondolatok, mint egyfajta üzenet, eddig tartottak. Így most mindezek fényében, nézzük a kíméletlen realitást. Miért is zajlanak körülöttünk a dolgok, úgy-ahogyan azt látjuk és tapasztaljuk. Azt azonban továbbra se felejtsük el, hogy mindaz, amit láttatnak velünk, csak egyszerű színjáték és illúzió. Csupán megtévesztő hazugság. Mert semmi sem igaz abból, amit a média és a politikusok elénk tárnak…
Az EU-ban tapasztalható krízis, nem az Orosz-Ukrán háborúnak köszönhető. Mivel az nem ok, hanem egyszerű okozat. Így mint okozat, nem lehet annak az energetikai, gazdasági, politikai, társadalmi és háborús krízisnek az okozója, ami miatt Európa és a nyugati jóléti államok, ma már csak árnyékuk egykori önmaguknak. Mert az eddig ismertetett tények alapján, az már legalább 2008 óta tart, miközben továbbra is zajlanak az ezt elősegítő munkálatok a háttérben. Ez tehát egy kialakított folyamat. Míg az aktuális háború, mindössze csak egy újabb és igencsak hatásos eszköz a globalista elit kezében. Bár Te azt hallottad a médiából, hogy a fosszilis energetikai függőségünket a revizionista orosz érdekek miatt, kellett diverzifikálni. Valójában nem ez volt az okozója, hanem azok a hatalmi érdekek, melyeknek útjában állt egy egységes és gazdaságilag erős Európai Unió, azon belül pedig annak a gazdasági motorjának tartott Németország megléte. Mert amíg az előbbi GDP tekintetében a világ harmadik helyét foglalta el, addig az utóbbi német gazdaság önmagában, az igencsak tiszteletre méltó negyedik helyet birtokolta, közvetlenül az USA hatalmas és Kína feltörekvő gazdasága mögött. Ha most csak egy egyszerű sport hasonlatként tekintenénk az első és a második helyezett közötti kiélezett küzdelemre, vélhetően akkor is tisztában lennénk azzal, hogy milyen ádáz rivalizálás is zajlik a háttérben az elsőség megtartása és annak átvétele érdekében. Nos valójában pontosan ez történik a világgazdaságban és a hatalom berkeiben. Ennek köszönhetően, az eddigi egy pólusú világrendet fenntartó gazdasági és hatalmi elit, nyilván kevésbé szeretne bármilyen számukra előnytelen változást tapasztalni ezen a téren.
A történelem folyamán a háborúk mindig és mindenkor ugyanazon okok miatt törtek ki és zajlottak. A háborúkat mindig újabb megszerzendő terültekért vívták. Harcoltunk földért, vízért, levegőért, erőforrásokért és újabb piacokért. Mert ezek megszerzése, irányítása és felügyelete tovább növelheti a már addig felépített hatalmat. Ez ilyen egyszerű. De mivel az USA, mégsem rohanhatja le csak úgy európai szövetségesét, ennek megvalósításához egy jóval átgondoltabb tervre volt szükség. Valószínűleg itt jöhet el az a pillanat, amire a második bekezdésben hivatkoztam. Ha nem hiszel abban, hogy a nagy nyugati „szövetségesünk” ilyet tenne velünk és továbbra is a Putyin vezette Oroszország támadását tartod a kiváltó oknak, sajnos nem tehetek érted többet. Te azt hiszed, amit hinned kell, és ezért senki sem hibáztathat. Maradj tehát a kék pirulánál és őrizd az eddigi hitedet. A többieknek viszont kifejtem a háború mögött megbúvó elképzeléseket és a valódi okokat.
„Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem.”
George Orwell
Ehhez egy gondolat erejéig érdemes lenne George Friedman által szintén valamikor 2015-ben elhangzott egyik kijelentésére hivatkozni. Amelyben összehasonlította az USA és az EU gazdasáságát. Akkori szavai szerint az USA előállított termékeinek 9%-a kerül exportra (ami a GDP-jének mindössze 5%-a), ezt a pár százalékot pedig zömmel felveszi a két közvetlen szomszédjuk, északon Kanada, míg délen Mexikó. Ezzel ellentétben az EU gazdasága igencsak export függő, hiszen az előállatott termékek java része exportra kerül (GDP arányosan 2015-ben ez kb. 47%-ot jelentett), tehát annak gazdasága csakúgy, mint a kínai, erősen függ a nemzetközi kereskedelem aktuális állapotától és viszonyától. El sem hinnéd, de ez innentől lesz igazán érdekes… Nos az elhangzottakkal ellentétben a háttérben igencsak felkeltette az export, mint a gazdaság fejlődésének egyik lehetősége azon érdek csoportok figyelmét, akik akkor és jelenleg is a globális kapitalizmusra épülő kizsákmányolás haszonélvezőinek számítottak. A tervezett TTIP, az Egyesült Államok és az Európai Unió között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás pont ezt a célt szerette volna megvalósítani a fenti időszakban. Persze az EU akkor még erősen idegenkedett a génkezelt szántóföldi terményektől és a hormonokkal, illetve antibiotikumokkal teletömött, majd hidrogén-peroxidban mosott csirkétől és egyéb fajta húsoktól. Itt érdemes kiegészítésként George Friedman egy másik hivatkozást megejteni, mert az szintén nem egy elhanyagolható szempont. Ez pedig az USA globális földrajzi helyzete. Ami bár hadászatilag igencsak előnyös, mivel a nagy vizeken túl elhelyezkedő szövetségi állam – az észak-amerikai kontinensen – közvetlenül szárazföldön csak két ország által határos, miközben nagyszerű természeti adottságokkal rendelkezik. Ám ezek a körülmények geopolitikai szemmel nézve, már kevésbé kívánatosak. Elég, ha csak gazdasági és logisztikai szemmel nézzük (a katonait későbbre halasztom), erősen korlátozottak az export lehetőségek, az igencsak húzós logisztikai költségek miatt. A tengeren túli kereskedés ezek miatt, nem túl kifizetendő. Mert a tengeri szállítás nagyon időigényes, mely alatt a romlandó terméket végig hűteni kell, ami színtiszta költség, ez pedig rontja a gazdasági eredményeket és a profitot. De mi van akkor, ha az USA-nak mégis sikerülne a valahogy az EU-s piacra beférkőzni? Nos a gondolat nem ördögtől való, és valószínűleg ennek a kiterveléséhez kellettek valamikor, azok a bizonyos Think Tank-ok, akikre már szintén hivatkoztam.
De térjünk vissza kicsit a számokhoz, hogy világosabbá váljon a dolog. Az említett észak-amerikai lakosság kb.: 500 millió főt számol (USA 333 millió, Kanada 39 millió, Mexikó 127 millió), amit összevetve a világ egyik legnagyobb népességével (Kína 1,412 milliárd fő) elég esélytelennek látszik kereskedelmi háborúba bocsátkozni. Ráadásul úgy, hogy a kínai sárkány amellett, hogy geopolitikai ellenfél, mégis csak az egyik legnagyobb hitelező, kereskedelmi partner, beszállító és felvevő piac is egyben. De ha sikerülne az EU kb. 450 millió fős lakosságát is bevonni ebbe a képletbe, az erőviszonyok máris előnyösebbek és kiegyenlítettebbek lehetnének. Így Észak-Amerika és az EU együtt már egy elég erős közel 1 milliárd fős „belső” felvevőpiacot jelentene a fenyegető és rohamosan fejlődő, kínai hegemóniával szemben. Nos ennek érdekében az EU-t szövetséges helyett, egyszerűen gyarmattá kell alacsonyítani, ehhez pedig lényegében „csak” a gazdaságát kell tönkretenni. Melynek köszönhetően az Európai-Unió hamarosan szinte korlátlan felvevőpiaccá alakulhat, utat nyitva a határtalan amerikai gazdasági fejlődés számára. Ennek fényében kijelenthető, hogy az Orosz-Ukrán háború, valójában csak egy eszközt képvisel, mivel Ukrajna lett az USA trójai (Európai-Uniós gazdasági) falova. Persze ebből mesterséges a konfliktusból legrosszabbul, az Ukrán nemzet és az igencsak megtépázott Orosz birodalom jött ki, mert e két nemzet fiai vesztek oda egy véres és kegyetlen, egymás ellen vívott háborúban, ráadásul teljesen értelmetlenül. Mivel a nyugat diktálta geopolitikai érdekek és ahhoz kapcsolható gazdasági okok miatt – egy proxy háború keretében – Ukrajna férfi lakosságát a vágóhídra, vagy ha úgy tetszik, az orosz medve karmai közzé lökték. Az Ukránok pedig talán még fel sem ismerték, mennyire be lettek csapva a nagy nyugati szövetséggel, azok anyagi támogatásával és a folyamatos fegyverszállításokkal. Hiszen sem a nyújtott hitelek, sem a leszállított fegyverek nem ajándékként lettek átadva, a számlát pedig előbb-utóbb benyújtják majd és akkor a befektetési bank mindent visz. Így a háború keretében „a hazáját védő hős” ukrán katona – bár nem tudja – már nem is a saját országáért, hanem a globalista elit által megszerzett még nagyobb hatalomért, adja oda életét és vele mindenét…
„A háború: Béke.
George Orwell
A szabadság: Szolgaság.
A tudatlanság: Erő.”
A fentiek érdekében Európa ellen, jelenleg is egy többfrontos és rejtett háború zajlik, megannyi hátsó kapun keresztül. Egyszerre támadnak bennünket politikailag, társadalmilag, nemzetileg, kulturálisan, vallásilag, gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag. Ehhez természetesen az USA-nak be kellett avatkozni az Unió döntéshozó folyamataiba és olyan erkölcstelen, megzsarolható és megvásárolható politikusokat kellett, a megfelelő pozícióba helyezni és korlátlanul támogatni, akik a döntési jogkörüknek köszönhetően – az elvárt célok elérése érdekében – a globalista gazdáik érdekeit képviselik. Ennek okán, teljes mértékben el kell azt felejteni, hogy az itt meghozott döntések az európai nép és nemzetek érdekeit szolgálnák. Ez egy irányított bomlasztó folyamat, melyet nagyon nehéz lesz vagy szinte teljesen lehetetlen, a már ismertetett okok miatt leállítani. Mivel ezek az EU-s döntéshozók, egyszerre támadják belülről a jogállamiságot és a független nemzeti érdekeinket. Elég, ha csak az ellenőrizetlen és átgondolatlan migrációs politikának köszönhető kulturális sokkhatást, a szinte már napi szintű terrorcselekmények miatti biztonsági aggályokat, a gazdaságra háruló migrációs pénzügyi terheket és vallásüldözésbe hajló kulturális különbözőségeket említeni. De éppúgy megemlíthető az alapvető társadalmi értékeket szétfeszítő, liberális ideológiákba oltott Woke kultúra és a gyermekeink jövőjét és önazonosságát tönkre tevő LMBTQ és Gender őrület. Míg az EU-s jogkörök egyre szélesebb és központosított hatalma, nemzeteink önrendelkezési jogát és saját elfogadott vagy erkölcsileg képviselt normáját támadja. Miközben folyamatosan, ideológián alapuló politikai támadásokkal, kötelezettségszegési eljárásokkal, szavazat és forrásmegvonásokkal támadják a renitens – a központosított hatalomnak önmagukat nem teljesen alávető – szövetséges szuverén tagállamokat. Miközben észre sem vesszük, de az EU-s politika valójában éppen az európai egységet és a szövetséges nemzetek kapcsolatait támadja.
Természetesen ezekre még rájön az a mérhetetlen Ukrán mezőgazdasági támogatás, amely szintén az USA gazdasági érdekeit szolgálja. Melynek köszönhetően elárasztják az Uniót, a tiltott növényvédő szerekkel fertőzött ukrán gabonával. Amely az élelmiszerfeldolgozó ipart és a takarmány előállítást is veszélyezteti. Utóbbi pedig a közvetlenül a haszonállatok egészségét, illetve az állattartó és termelői gazdaságok alapvető létezését fenyegeti. Nem lehet nem észrevenni, az Uniós mezőgazdaság és állattenyésztés teljes ellehetetlenítését, mivel a rendszeres gazdatüntetések, szinte egymást érik. Miközben a gabonaraktárak, még telítve vannak a tavaly betakarított terményekkel, mert azokat nem lehet értékesíteni, mivel az Uniós piacot az olcsó Ukrán gabonával már elárasztották. Nos a pórul járt gazdák, ilyen egyenlőtlen feltételek mellett, nem sokáig fogják húzni. Hiszen az eladhatatlan terményeknek, az állatállomány beoltása okán elhullott és az elrendelt kényszervágások miatt, elpusztult haszonállatoknak vagy az eddigi legnagyobb aszálynak köszönhetően, a tartalékaik hamarosan és véglegesen kimerülnek. Amely, a termelők tömeges csődjét fogja okozni. Az pedig ugye nem kell részleteznem, hogy a belső piacról kieső mezőgazdasági terményeket, mely országból fogják majd pótolni. De talán, mégis a már ismertetett energiafüggőség kialakítása adta meg, a végső kegyelemdöfést az Unió gazdaságának. Így nem olyan nehéz összefüggéseket találni, az erőltetett Zöld átállás, az erőművek bezárása, az olcsó fosszilis energiahordozók helyett a drága LNG-re váltás, az elszállt nyersanyagárak és a 2035-re tervezett klímasemlegességi célok teljesítése között. Mindezen folyamatoknak egyetlen haszonélvezője van, az pedig az USA gazdasága. Mely éppolyan jól járt, az igencsak környezetszennyező rétegrepesztéses technológiával kitermelt palagáz Európába irányuló kereskedelmével, mint az EU gazdaságának tönkretételével. Mivel az elszálló energiaköltségek miatt, sok vállalat a termelését inkább a tengeren túlra helyezte át. Míg az Ukrán termőföldeken – Uniós szabályzás nélkül – az olcsón előállítható, génkezelt terményekkel és hormonkezelt húsokkal, majd a rovarokból kinyert fehérjékkel, eláraszthatja a belső piacokat. Mindezt pedig elképesztő profit és minimális szállítási költség mellett, Uniós támogatással helyben tudja megoldani. Így tehát látható, hogy Ukrajna jövőbeni EU-s csatlakozásának ilyen fokú támogatása, korántsem érdekmentes.
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”
George Orwell
De ha ez még mindig nem lett volna elég bizonyíték, akkor ott van az a fajta kierőszakolt és megszavazott, eddig több mint 88 milliárd euró nagyságú, pénzügyi és katonai támogatás, amit az EU és a NATO az Ukrán szövetséges „győzelme és jogos önvédelme” érdekében eddig nyújtott. Az közben senkit sem érdekel, hogy a teljesen leürített NATO fegyverraktárakat csak zömmel amerikai fegyverekkel lehet majd feltölteni. Amely ennek a kiszolgáltatottságnak köszönhetően, nem éppen a legjobb alkupozíciót nyújtja a jövőbeni fegyverzet beszerzéshez vagy a hadsereg modernizálásához. Ami ugye pedig, feltétlenül szükséges az „egész Európát veszélyeztető, orosz revizionista fenyegetés” miatt. Természetesen van egy olyan ország, amely pont a békés rendezésre való törekvései ellenére, elképesztő méretű fegyverzet vásárlásba kezdett, nyilván hitelből és az adófizetők terhére megfinanszírozva. Így csöppet sem kell meglepődni azon, ha e tekintetben magunkra ismerünk. (Itt most érdemes visszagondolni a bejegyzés első felére, ahol már eleve hivatkoztam az eltérő szemléletmódomra.) Így engem, igazából nem tölt el különösebb nemzeti büszkeséggel az a tény, hogy az újonnan felépített és sikeres hazai fegyveriparral nagyot lendíthetünk a gazdaságon. Egyrészt mert a legyártott fegyverekkel, előbb vagy utóbb embereket fognak ölni. Másrészt ugyan jól hangzik a Rheinmetall-lal, hazai gyártásra kötött szerződés vagy az Airbus által gyártott harci helikopterek beszerzésére kötött megállapodás, így a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program elősegítése, de talán még jobb lenne, ha ezen vállalatokban nem lenne benne nyakig a már bemutatott BlackRock. De igazából mit is várunk, hiszen az épp most 1,44 milliárd eurónyi hitelből visszavásárolt repteret 20%-os részesedéssel, épp az a Vinci Group birtokolja, amely szintén az előbb említett befektetési alapkezelő érdekeltségi körébe tartozik. Bár lehet kicsi a világ, és egészen biztosan nincs itt semmilyen összefüggés… Vagy egész egyszerűen szólva: Nincs itt semmi látnivaló. Kérem, oszoljanak! A probléma csak az, hogy a modernizált hadseregünk új eszköz állománya, egész pontosan a 44 db Leopard és a 200+ db Lynx a beszerzett új harci helikopterekkel együtt (az Orosz-Ukrán háború veszteségeit figyelembe véve), egy esetleges NATO-Orosz eszkaláció esetén – ami korántsem elképzelhetetlen – még két hétre sem lesznek elegendőek. A fegyverek pedig biztosan nem fogják elhozni a vágyott békét. De ha már, amúgy is szeretünk házhoz menni a pofonért, nyugodtan tűrjük EU-s vezetőink további háborús uszítását, mert az vélhetően minden problémát meg fog oldani. Így, ha Stoltenberg vagy Macron – egy idomított majom módjára és utasításra – ismét nekiesne a Putyini Oroszországnak vagy a Kínai hatalomnak, csak nyugodtam hagyjuk rájuk. Úgysem lehet semmilyen baj belőle…
„A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.”
George Orwell
Zárszóként szeretném megköszönni, ha maradtál és átrágtad magadat ezeken a mély és összetett gondolatokon. Végül már csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni, mely mindenkit érint, bár közel sem egyformán. Ez pedig nem más, mint a valóság. Mert ha tetszik, ha nem, akár teszünk ellene, akár nem, a valóság egyszer mindenkit kegyetlenül arcul csap. Még emlékszem rá, és ma is magam előtt látom azt az Ukrán riportot, ahol egy idős néni, szomorúan keresgél a szétlőtt háza romjainál. De mégsem az elveszített értékeit siratta, hanem „csak” az eltűnt macskáját kereste. Majd miután élve megtalálta, a boldogságtól sírva ölelte magához. Így hát disznófejű nagyurak! Most az általatok okozott háborúnak, Ti vagytok a nyertesei. Miközben a bankszámlátok folyamatosan hízik, addig mások minden értéküket elveszítik. A valóság pedig sokszor lehet kegyetlen, mert mindig, mindenkor és mindenkinek más arcát mutatja meg. Mégis előfordulhat közben, hogy egy ember bár mindenét elveszítette, mégis nagyobb értéket őriz magában, mint azok a kevesek, akik a fél világ javait birtokolják. Így talán érdemes lenne ezen kollektívan elgondolkodnunk és szemléletmódot változtatnunk, mert a világunk sajnos olyanná vált, amilyenné tettük azt…