„Egy nép a történelmi ismerete, származása és kultúrája nélkül olyan, mint egy fa gyökerek nélkül.”
Bob Marley
A soron következő bejegyzést indítsunk ezúttal egy világszerte ismert híres reggae zenész gondolatával. Egy olyan művész üzenetével, aki szintén felismerte az emberiséget mélyen megosztó problémákat. Zenéjén keresztül adta át a világnak a gondolatait, mellyel akkor és azóta is sokakhoz utat talált. Dalaival, művészetével és az általa képviselt vallás tanait népszerűsítve, az összetartozást, az egységet, a szeretetet és a békét hirdette.
Nos mindezen átadott művészi üzenetek ellenére, világunk közel sem ebbe az irányba tart. Így az összetartozás megértésének gondolatiságához, az egységbe vezető hithez, a szeretet felemelő érzéséhez, de kiváltképp a béke mindenen túlmutató belső igényéhez, azóta sem jutottunk közelebb. Így lehet, hogy a világunkat alakító érdekvezérelt embereknek és csoportoknak, inkább több reggae zenét kellene hallgatnia és több ganja-t kellene elszívnia… De a viccet félretéve, sajnos be kell látnunk, hogy valójában már ez a két eszköz sem tudná megállítani, a társadalom szerkezetének szándékos tönkretételét és tudatos bomlasztását. Azt, ami most aktuálisan körülöttünk folyik. Hogy miért gondolom ezt? Mert világunkban, minden jelenleg látható történés és a háttérben zajló változás, erre utal. Itt most szeretném kiemelni ennek a szónak a jelentését, mivel a blog keretén belül, meglehetősen sokat hivatkozok erre a fogalomra. A „változás” tehát nem csak egy adott állapot vagy körülmény megváltozását jelenti, hanem spirituális értelemben, valaminek az átalakulását és annak előremozdító fejlődését is. Ezért alapból, mindig ennek az értelmében használom a szó jelentését. Ebben az esetben, ez a fajta kierőszakolt társadalmi változás, sajnos nem a fejlődés érdekében történik, hanem attól eltérő célokat szolgál. Viszont, ha már a céloknál tartunk, akkor tudhatjuk, hogy azok mögött minden esetben egyedi érdekek és rejtett szándékok húzódnak meg.
Aki olvasta az előző bejegyzést, annak a mostani megértése, kicsivel könnyebb feladatot jelenthet. Mivel sok eseteben fogok – a már megkezdett gondolati összefüggéseket és meglátásokat tovább elemezve – az abban megosztottakra hivatkozni. Ezért nyugodtan tekinthető ez a poszt, az előző bejegyzés folytatásának, így annak komolyabb hangvételét is meg kell tartanom. Az olvasása közben, azonban nehogy azt képzeljük, hogy ezen történések, most valami időszerűen szükséges és egészen újkeletű dolgot vagy forradalmi változásokat képviselnek. Mert ez nem így van. Az ember belső késztetése, az idők alatt semmit sem változott (lásd az előző bejegyzésben leírtakat). Így ennek köszönhetően, a történelmünk is folyamatosan ismétli önmagát… A társadalom pedig – benne a közösséget alkotó emberrel – ténylegesen úgy „változik”, hogy valójában nem változik és nem fejlődik. Csupán a saját maga alkotta illúziójának csapdájában vergődik. Távol minden, valódi fejlődést nyújtó és előremozdító belső késztetéstől. Így lesz a rendszerben megbízó személye, önmaga által is becsapva, elárulva és sokszor feláldozva. Mert ez a rendszer, mindenkit kihasznál és bár nem tudsz róla, de valójában Te is csak egy eszköz vagy a hatalmi elit számára. Pont, mint egy gyalog a sakktáblán. Gazdasági és politikai értelemben sem jelentesz nekik mást, mint egy befolyásolható szavazót, egy megtéveszthető és mozgósítható szimpatizánst, a cél érdekében bármikor bevethető aktivistát, az ezekből generálható statisztikai számadatot, majd legvégül egy magára hagyott és feláldozott embert… Amelyet viszont már Te egyedül képviselhetsz. Nem vagy több a számukra, mint egy haszonállat. Aminek, ha már többé nem veszik hasznát, akkor egyszerűen kiterelik a vágóhídra…
Valóban súlyos szavak lehetnek ezek, így a fenti állítások igazolása érdekében, menjünk végig ezeken a látható történéseken és az erre utaló jeleken. Nézzük, hogy a most zajló változások hátterében, milyen rejtett szándékok és érdekek is húzódhatnak meg, és azok milyen célokat is szolgálhatnak? Szóval tegyünk úgy, mintha eddig csak a kövek alatt éltünk volna, vagy éppen csak most csöppentünk volna ebbe a világba. Kezdésként csak nézzünk körül és tájékozódjunk. Szinte máris hatalmas hazugságokkal és manipulációval találhatjuk magunkat szembe, az irányított médiából, a cenzúrázott online közösségi felületekről, a tévében megvágva leadott és elferdített tényekből szerkesztett híradóból. Mit láthatunk? Például a hullámokban érkező migrációs válságot, a bevándorlást elősegítő és kiszolgáló Uniós menekültügyi politika tevékenységének, katasztrofális eredményét. Ezeknek az átgondolatlanul végigvitt folyamatoknak, téves elképzeléseknek és a felelősségvállalás teljes hiányának betudható eseményeket. A szinte már rendszeressé vált, helyi közösség elleni támadások, terrorcselekmények és migránsháborúk egész sorát. Már amiről értesülhettünk, mert sok esetben ezeket is eltitkolja a média. Valóban azt hiszed, hogy ezek az emberek menekülnek? Évek óta, ennyire szervezetten? Gondolod, hogy ez a folyamat még csak véletlenül sincs megtervezve, összehangolva, irányítva, segítve és megkönnyítve? Elhárítva előle a szervezési, a logisztikai, a jogi, a politikai és a határvédelmi akadályokat? Az előzetes hatástanulmányokra hivatkozó aggályokat és észrevételeket lesöpörve, sikeres integrációs ügymenetet prognosztizálva? A nyilvánvaló elfogadási, beilleszkedési, kulturális, erkölcsi, etnikai, társadalmi, nyelvi, vallási, gazdasági és politikai alapú különbségek ellenére integrálódást és elfogadást feltételezve? Ez nem így megy. Mert az embereket és a nemzeteket alapból meghatározza, a kialakult értékrendjük és a saját világszemléletük. A származásuk, az eltérő kultúrájuk, a vallásuk, a személyes hitviláguk, a számukra elfogadottá vált és sokszor merev társadalmi szokásaik, a nemi sztereotípiájuk és a kialakult ideológiájuk. Sok esetben ezek elképesztő módon szabályozva vannak. Így hát már az elején borítékolható volt, hogy az eltérő világszemlélet egyfajta kulturális sokkot, vallási ellentéteket, egzisztenciális és kapcsolati problémákat, beilleszkedési zavarokat, hontalanságot, kirekesztettség érzést, ezekből következő bűnözést, majd pedig robbanásszerű elégedetlenséget fog okozni a bevándorlók között. Gondoljunk csak bele, hogy például egy hithű muszlim bevándorló, mit érezhet egy olyan befogadó európai országban, ahol ekkora társadalmi egyenlőtlenséget, kulturális és vallási különbséget, illetve nemi szabadságot tapasztal? Amikor minden, a saját országában és számára addig, erős társadalmi korlátozásokba ültetett és elfogadott viselkedési normák, a közvetlen közelében másokra nem érvényesek. Mekkora belső feszültséget fog ez a számára okozni? Nem is számolva azzal a ténnyel, hogy a legtöbb Közel-Keletről érkező menekült országát az USA-nak és még jó pár államnak, sikerült politikai okokból, elhúzódó és véres háborúkban destabilizálni. Vajon mit érezhet ezek után az, aki ennek hatására kénytelen volt, kényszerből vagy akár szándékosan elhagyni a hazáját? Ez tehát egy gerjesztett és akarattal előidézett bevándoroltatási terv, semmi más. Így csak feltenném a kérdést. A nyugati világ vezetői, vajon mikor vállalnak ezekért a tevékenységekért felelősséget? Mert a migrációs válság kialakulásában – gazdasági érdekből – vastagon benne volt, szinte az összes nyugati hatalom. De ássunk még egy kicsit mélyebbre. Tényleg elhisszük azt, hogy az így betelepített – valójában többnyire gazdasági – menekültek, mindezen különbségeket elfogadva, sikeresen és önként beilleszkednek a kultúránkba? Ahol majd jól képzett és engedelmes, európai munkaerőként fellendítik a gazdaságot? Ahogyan azt is, hogy a betelepítés valódi megoldást jelentene az EU lakosságának csökkenő népességszámára? Ezt a problémát, nagyságrendekkel olcsóbban megúszhatta volna az Unió és vele az európai kormányok. Például azzal, ha rendezik a fiatalok helyzetét, a képzési, a tanulmányi és a munkavállalási lehetőségüket. Ez utóbbival, megfelelően beállított jövedelemviszonyok mellett, esélyt nyújthattak volna számukra az életre. A jövőbeni otthonteremtésre és a családalapításra. Mindezt, egy olyan hosszútávra kidolgozott támogatási konstrukció keretében megvalósítva, amely nem kényszeríti őket adós rabszolgaságba hosszú évtizedekre. Őszintén, nem lett volna járhatóbb ez az út? Hát, láthatóan nem. Mert nem esett volna egybe, a hatalmi elit által kitűzött célokkal. Szerintem ezek alapján kijelenthető, hogy a népességcsökkenés megállítására és a munkaerőhiány okozta gazdasági visszaesés kezelésére, a migrációs politika teljesen alkalmatlan és nem is ezt a célt szolgálja. A szétosztás és a betelepítési kvóta rendszer, pedig egy oltári nagy hazugság. Ezt az európai vezetők, nagyon is jól tudják. Mert nem a közösséget szolgáló integráció lesz ebből, hanem egy mély társadalmi ellentétekben gyökerező, kialakult és megoldhatatlan szegregáció. Amely előbb-utóbb polgárháborúba torkolva, végül majd az egész európai kultúrát, a keresztény vallást, a gazdaságot, a politikát és vele az eddigi életünket szétzilálja. Mert vajon miért is lenne hasznos és kinek az érdekeit szolgálná, egy boldog, egységes és egészségesen fejlődő európai társadalom?
De nehogy azt hidd, hogy mindössze ezen migrációs politika adja meg végül a kegyelemdöfést, annak a sohasem létezett európai egységnek, amelyet ma is gazdasági, kulturális, politikai és ideológiai érdekellentétek szabdalnak. Nem, a romboló elképzelés és az így kialakult ideológiai válság ennél jóval mélyebben gyökerezik. Lássuk hát, milyen álságos eszmék, ideológiák és folyamatok mérgezik még tovább a közösségi viszonyainkat.
Sajnos meglehetősen széles körben találkozhatunk, a társadalom minden szintjére kiható, romboló tendenciákkal, miközben naponta szembesülhetünk azok hatásaival. Az egymást követő válságokkal, a rossz gazdaságpolitikai döntéseknek köszönhető inflációval és a pénzromlással, amely olyan káros gazdasági környezetet teremt, ahol emberek és családok sokaságának megélhetése kerül veszélybe. Míg a munkáltatók, a válság erejét kihasználva és a megélhetés egyszerű kényszerítő erejére ráérezve – a családok beszűkült lehetőségei miatt – késztetik alulfizetett munkahelyek és munkakörök halmozott elvállalására az embereket. Ezzel pedig csak a képességeiket és a tudásukat pazaroljuk el, és hagyjuk vele kiaknázatlanul a tehetségüket, további óriási társadalmi károkat okozva. Ennek köszönhetően, csupán idő kérdése lesz, hogy mikorra válnak ezek az emberek teljesen csüggedtté és kell elfogadniuk ezzel, az életük kilátástalanságát és ennek a helyzetnek valamilyen kényszerű megoldását. Száműzve ezzel azokat is külföldre, akik ugyan maradtak volna, de elfogyott a lehetőségük és azokat is, akik inkább mindent feladva, véglegesen el akarják hagyni az országot. Hátrahagyva vele mindazt, ami addig idekötötte őket. A rokonaikat, a barátaikat, az ismerőseiket és az egész életüket. De éppúgy találhatnak más utat is erre. Hosszú időre leláncolva magukat, az alkohol és a pohár mellé vagy elindulhatnak másfajta tudatmódosító szerek használata felé. Gyarapítva ezzel a válságba került, csalódott és elkeseredett emberek, egyre növekvő tömegét. Ezek a hatások, lassan lerombolják az emberi társas kapcsolatokat, a házasságot és vele a családok valamikori meghitt, biztonságot nyújtó egységét. Kényszerítünk ennek okán, gyermekeket csonka családokba és vele szülői hiány okozta érzelmi állapotokba. Mely sérülések, egészen biztosan nyomot fognak rajtuk hagyni, és a gyermek későbbi felnőttkori viselkedésére, önértékelésére, kapcsolatai minőségére és lehetőségeire is kihatással lesznek. Szóval, mindezen összefüggésekre rálátva, nem is értem azt a képmutató gazdaságpolitikai rácsodálkozást, amely ezeknek a romboló hatásoknak köszönhető. Melyek végül a munkaerő elvándorlásban, a gyermekvállalás későbbre halasztásában vagy annak feladásában kicsúcsosodva – a népesség csökkenéshez és a társadalmi egység széteséséhez vezetnek. Ezeket a káros folyamatokat és annak messzemenő hatásait, valóban senki sem látta előre?
De ezen vitatott gazdasági szempontok – amelyek láthatóan káros változásokat idéznek elő – a támogatott betelepítéses migráció hatásaival együtt, viszont még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mert, még ezeket a hatásokat is lehet tovább fokozni és egyszerre több irányból is megtámadni, a nemzetállamok és a közösség megmaradt összetartó erejét. Hogy mi kell ehhez? Az emberi gondolatok, hamis ideológiákkal történő megosztása. A közösségből kivált kisebb csoportok – háttérből támogatott – érdekérvényesítő és előjogokat követelő tevékenysége. Erről már hosszabban írtam az előző posztban. Nem más ez mint, hatalmi érdekből vezérelt, politikai nyomásgyakorlás és változtatási szándék, a meglévő közösségi értékrend, ha úgy tetszik a konzervativizmus felett. Mellyel az életünket meghatározó európai kultúrát és a kialakult társadalmi rendszert szeretnék, végérvényesen lebontani. Ezzel megkérdőjelezve az elfogadott, alapvető közös értékeinket és önmagunk meghatározását. A nemi szerepeket, a férfi-női kapcsolatok kialakulását, a családok egységét, gyermekeink fejlődését, a szemléletmódunkat, a vallásunkat, a nemzetek összetartó erejét, a történelmi múltunk, a kultúránk és a szokásaink gazdagságát. Legvégül pedig a gondolatainkat – a valódi szabadságunkat – mélyen meghatározó emberi identitást. Ezzel a szándékkal, nem kevesebbet akarnak elvenni tőlünk, mint a jövőnket. Ezt a jövőt viszont, pontosan a gyökereinkhez kötődő ragaszkodásunk jelenti, kapcsolatot teremtve ezzel a múltunkhoz, az identitásunkhoz és a kultúránkhoz. Gyökereink nélkül mindent elveszítünk. Azt is, amiért őseink egykor oly önfeláldozóan küzdöttek… Nemzeteink végül egymást követve, kivágott faként fognak eldőlni és összeroskadni. Majd szétforgácsolódva és elhamvasztva tűnnek el örökre, mint a szétoszló füst, a meghamisított és eltörölt történelem örök homályában.
Épp ezért nézzük meg, milyen hamis ideológiákkal kell a társadalmunknak szembesülnie? Kezdésként itt van rögtön a BLM mozgalom, a woke és az eltörléskultúra, melynek kiváltó okait, valahol a gyarmattartó múlttal rendelkező államok, megörökölt társadalmi viszonyaiban kell keresnünk. Ami más számára lehet érthető, de Európa közepéről nézve a színesbőrű kisebbséget érintő emberjogi sérelmeket, nem igazán tudjuk hova tenni. Kiváltképp nehéz, egy olyan ország kisebbségi gondjaiba beleképzelnünk magunkat, ahol az alkotmány adta jog alapján, szinte minden lakosra jut egy eladott lőfegyver. Amit a lakosság, elég nagy előszeretettel és aktívan, de annál felelőtlenebbül használ. Mert legalábbis, erre lehet következtetni a tengerentúlon történt, sajnálatos iskolai lövöldözésekről és az egyéb rendszeresen előforduló fegyveres bűncselekményekről értesülve. Így hát számunkra talán nem lehet meglepő, az ott szolgálatot teljesítő rendőrtisztek, sokszor vadnyugati stílusú (először lő aztán kérdez) hozzáállása. De legalább sikerült ezt a fajta erőszakot is exportálni, a vén európai kontinensre… Ezzel szemben, adottak azok a Közép-Európai országok, ahol a meglehetősen homogén lakosság csodák-csodájára, szinte csak fehér európai felmenőkkel rendelkezik. Így ezen országok – a nagy nyugati, gyarmattartó kulturális örökség jelenségeiből kimaradva – eddig jól megvoltak, jelentősebb faji zavargások és a bevándorlás okozta káros hatások nélkül. Ennek okán, elmagyarázza nekem valamelyik „nyugati értékekbe” beleájult liberális politikus, hogy ezeknek az országoknak, miért is kellene, a BLM mozgalom és a woke ideológia előtt vezekelnie? Azokért a bűnökért, amit a nyugati világ a múltban vagy a jelenben elkövetett? Például, miért kellett volna egy futballmérkőzés közben – amelynek tisztán csak a sport öröméről kellene szólnia – a képmutató térdeléses bohóckodást, szótlanul és a nemtetszés véleményének, kinyilvánítása nélkül eltűrni? Mert a magyar ember nem térdel, csak az Isten színe és a szerelme kezének megkérése előtt. Így elég elszomorító volt azt látni, hogy a nagy nemzetközi futball tornák ideje alatt, a FIFA és az UEFA beleegyezésével, a csapatok erre engedélyt kaphattak. Nem volt ez más, mint agymosó társadalmi provokáció és közösség elleni zaklatás, egy kiemelt több százmilliós nézettséggel rendelkező sportközvetítés alatt. Ha valóban vezekelni akarnak a nyugati államok, a múltban elkövetett szégyenletes bűneikért (próbálom ezt most röhögés nélkül leírni, mert ezt a képmutatást komolyan venni nem tudom), akkor vezekeljenek ezért önállóan. Talán időszerű lett volna, a nyugati arrogáns viselkedés és nagyképűsködés helyett, önkritikát gyakorolni. A szolgai térdelgetés helyett, pedig felállva egyenes gerinccel, őszintén és valódi bűnbánattal bocsánatot kérni. De azt is csak azoknak, akik feltétlenül felelősnek érzik magukat, a mások által elkövetett hibákért. Mert én személy szerint, nem hiszek a kollektív nemzeti bűntudat keltésében és a fehér férfiak hibáztatásában. Mert ezzel a szándékos bűntudat keltéssel, egy egész népet lehet identitásválságba kényszeríteni. Lásd mi lett, az egykor oly erős nemzeti öntudattal rendelkező Németországból. Hát maradjunk annyiban, hogy ez sem történt véletlenül… Az ehhez a mozgalomhoz és ideológiához kapcsolódó eltörléskultúra, viszont nem más, mint történelemhamisítás és nemzetgyilkosság. Mert valójában semmit sem old meg, ha szándékosan megtévesztett és kihasznált tömegeket szobordöntögetésig vagy ismert emberek ellen irányuló, gyűlöletkeltő zavargásig hergelünk. Helyette szembe kellene néznünk a múltunkkal és az összes elkövetett hibánkkal, és meg kellene tanulnunk ezzel együtt élni. Nem feledve azt, hogy a történelem egy-egy kiemelten fontos személyiségének szobra és amit képvisel, egyesek számára valóban megosztó lehet. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. De azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a politika mindig is az egyéni gazdasági érdekeket kiszolgálva cselekedett és ennek más földrészek, nemzetek, népcsoportok és emberi életek látták kárát. Ezért az eltörlés és a zaklatás helyett, inkább azt kellene megtanulnunk, hogyan irthatnánk ki magunkból, az erre a viselkedésre késztető cselekedeteket. A legtöbb elkövetett bűnt és szenvedést, amúgy sem lehet megbocsátani csak elfogadni, és együtt élni annak minden fájdalmával. Remélve, hogy egyszer majd az okozott sebek begyógyulhatnak. Bár, ha ezt is jobban megnézzük látható, hogy ez a reménykeltés teljesen hiábavaló. Hiszen az „oly nagyra tartott” nyugati demokrácia, a kiprovokált Orosz-Ukrán háborúval, a NATO terjeszkedési vágyával, a folyamatos fegyverszállításokkal és a háborúpárti retorikájával, jelenleg épp ezeket a történelmi hibákat, kisebbségek elleni bűnöket és emberjogi sértéseket követi el újra és újra… A múlt megbánásának legkisebb jele nélkül.
Most viszont következzen a hab a tortán. Az LMBTQXYZ közösség térnyerése, amely ahogyan az előző bejegyzésben levezettem – a társadalom közösségéből kiválva – azt bomlasztva növekszik. Itt, mielőtt valaki azonnal ráugrana ezen sorokra, javaslom kicsit várjon még vele és olvassa át a teljes bejegyzést, majd tekintse meg a hivatkozott poszt tartalmát, és ha még mindig nem kerek a dolog, akkor az egész blog gondolatiságát. De kezdjük az elején. Mi a gond az LMBTQ közösséggel? Minden és semmi. Mit értek ezalatt? Csak figyelj és elmagyarázom. Nekik címezve, mintha itt lennének…
Az emberek többségének, szerintem semmi gondja sincs az eltérő nemi identitásoddal vagy a vonzalmaddal, egy bizonyos határig (a gyermekek tabunak számítanak). Azon oknál fogva, hogy egyáltalán nem érdekel senkit. Hogy miért? Mert a szexualitásod, a Te magán ügyed. Senki nem kíváncsi rá és senkit sem érdekel. Egyáltalán senkit. Egészen addig a pillanatig, amíg nem akarod azt az emberekkel megosztani, a tömegben képviselni és a közösségben terjeszteni. Ez magánügy, mint írtam. Az alapvető gond valahol ott kezdődik ezzel, hogy sajnálatosan elvesztetted a gyökereidet, az identitásodat (lásd a poszt címét) és ezen zavarodban vagy kényszerből eldöntötted, hogy inkább valamilyen külső ráhatással, és megtévesztően divatos ideológiával szimpatizálsz. Ezért úgy gondolod, hogy a választott ideológiát követve és ezen gondolatokkal azonosulva, csakis a szexuális beállítottságod jellemezhet és azonosíthat téged, mint embert. Képzeled közben azt, hogy az eltérő nemiséged és a szexuális orientációd miatt, nem tűr meg a konzervatív társadalom a saját soraiban. Ami egy oltári nagy tévedés. Lehet, hogy nem tudod, de a társadalom, mindössze azért ellenséges veled szemben, mert a viselkedéseddel bomlasztod az elfogadott – a számodra talán idejétmúlt jelentésű és megkopott – konzervatív és hetero közösségi értékrendet. Miközben egy elfogadást és toleranciát hirdető, nemi ideológia mögé rejtőzve – egy már meglévő emberi közösségen belül – követelsz magadnak és a választott sokbetűs közösségednek, további előjogokat. Ezzel elfogadást és toleráns hozzáállást kierőszakolni, azon deviáns viselkedésedre, amellyel megbotránkoztatod a környezeted. Tehát elfogadást vársz azoktól, akiknek a jóval nagyobb számú közösségére és képviselt értékeire, viszont Te nem vagy tekintettel. Az alapvető baj ezzel a viselkedéssel az, hogy azt hiszed, neked ehhez – mint alulreprezentált kisebbségnek (ezt a fogalmat vajon kitalálta ki?) – jogod van. Csakhogy értsd. A saját magad képviselte másságod miatt, miután önmagad többnyire nem tudod elfogadni – és nem vagy képes a rögzült nemiségeddel azonosulni – inkább kívülről várod ennek az új identitásnak a megerősítését és az elfogadását, illetve a saját közösséged támogatását. Ismétlem, egy olyan emberi közösségen belül, aminek akár hiszed, akár nem, de Te is a része vagy. De Te ahelyett, hogy elfogadnád, hogy van egy kialakult csapásvonal és egyfajta nemi szerepekre épülő, közösségi értékrend a társadalomban („Az apa férfi, az anya nő.”), inkább áldozatnak és egy kirekesztett csoport tagjának tartod magad. Hahó, ébresztő! Fehér hetero férfiként is ugyanúgy érezheted magad kirekesztettnek! Az emberiség, az egész történelme alatt kirekesztő volt. Lásd ismételten az előző bejegyzést. Ha fehérek között fekete voltál azért, ha a barnák között vörös vagy szőke voltál akkor azért, ha szegény és nincstelen voltál a jómódúak között akkor meg azért… ennek mindig volt valami oka. De nem is a kirekesztés a legnagyobb gond, mert ez egy öröklött viselkedési forma, amely végigkövette a fejlődésünket, már ha egyáltalán történt velünk olyan. A baj az, hogy ezt a viselkedést, a társadalomból szintén kivált hatalmi elit tagjai, a saját céljaikra használják fel és hamis ideológiákat gyártva a közösség elveit támadva, azt egymással szembenálló csoportokra osztják. Innentől pedig csakis egyéni érdekek határozzák meg, hogy mikor szítanak közöttük ellenségeskedést és rombolják le az emberi társadalom egységét. Mert ha nincs társadalmi összetartó egység, akkor nagyobb lehet a káosz, a viszály és az ellenségeskedés. Az, ami csakis ezen csoportok érdekeit szolgálja. Így arra kérnélek, mindezen összefüggéseket magadban vagy magatokban tudatosítva, ne csak a saját érdekeidet képviseled a közösségen belül. Hanem legyünk képesek szembenézni önmagunkkal vagy ha az már nem megy, legalább ne bomlasszuk tovább a társadalmat. Már így is elég terhet és elvárást raktunk a nőkre és a férfiakra egyaránt. Amióta a közösségi média – filteres és megtévesztő képmutató hazugsága – a tökéletes megjelenésű, sikeres, gazdag, fiatal és boldog embertípusát hirdeti. Folyamatos megfelelési kényszert és önelfogadási problémákat generálva ezzel az emberekben. Valóban mindenki ebbe a csoportba tartozik? Ne vegyük hát el az identitásokat és azokat a nemi szerepeket, amelyek az embereket jellemzik. Ez alatt természetesen, nem azt a felfogást értem, miszerint az „Az asszonynak a gyermek mellett és a konyhában a helye.” mert az valóban kirekesztő. Viszont a meglévő nemi szerepek mellett, teljesen elutasítom azt az őrületet, miszerint a férfiak is szülhetnek (ennek tudományos bizonyítását egyébként várom a blog e-mail címére). Illetve, hogy férfinak született (transznemű nők?) is indulhatnak, nők számára megrendezett sporteseményeken vagy női szépségversenyeken és meg is nyerhetik azokat. Azt a lehetőséget szintén elutasítom – ha egy bírósági döntés alapján – lényegében férfiak is élhetnek, a nők számára létrehozott nyugdíj korkedvezménnyel. Hová akarjuk még alázni a nők önbecsülését, ezekkel a döntésekkel? Mert ezen káros folyamatok valóban csak felháborodást, megosztottságot és gyűlöletet keltenek a társadalomban. Pont ahogyan azt eltervezték… Próbálj tehát felülemelkedni a képzelt vagy vélt nemi identitásodon és vedd azt is észre, hogy mindezek ellenére, Te is a közösségbe tartozol. De ezt ne csak azzal az egyszerű ténnyel nyugtázd, hogy embernek születtél. Hanem azzal is szembesülj, hogy Te valójában egy örökkévaló lélek vagy, egy olyan megosztott anyagi világban történő létezésben, amely a fenti hazugságokat, a materializmus ideológiájába csomagolva adja el neked… Engedd el ezért, a megosztó ideológiát és keresd meg helyette a saját belső fényed.
Végezetül lehetne még itt számtalan egyéb okot megemlíteni, amely csak tovább pusztította a közösséget. Például – a mesterségesen létrehozott és laborokból elindított, majd végig hazudott – Covid járvány által okozott lezárási őrületet. Azt a hatalmas vakcina bizniszt, amelyet a WHO és a gyógyszeripari lobbi képviselt és amiért még, ma is fizet az EU. Az összes kilóra megvett, vagy csak simán „meggyőződéses hülye” politikussal és orvossal együtt, illetve azokkal az egészségügyi területet képviselő „szakértőkkel” (ez utóbbi jelző lassan szitokszóvá fog válni), akik az oltások biztonságos és szükséges használata, a lezárások, a maszkviselés, a társadalmi távolságtartás és elszigetelődés, a kijárási tilalmak bevezetése, ezáltal pedig a gazdaság bedöntése mellett érveltek. Ez már önmagában bérelt helyet jelenthetne egy-egy lámpavas kizárólagos használatára, de attól félek sehol sem találnánk ennyi kötelet. Vajon ki és mikor fogja – az IMF-ben megbúvó valódi döntéshozók és a vakcinagyártók helyett – végre felvállalni, ezt az emberiség ellen elkövetett bűntettet, amelyek valós statisztikai adatok ismerete nélkül is emberek tíz és százezreinek (pontos számadat erről sohasem lesz) életét követelték. De kitérhetnék még éppúgy a klímavédelemre – a pusztán marketing célokat szolgáló – valójában betarthatatlan klímasemlegességi vállalásokra és a zöldpolitikai lobbi tevékenységére. A lakossági környezettudatosság és fenntarthatósági bűntudatkeltésre és a személyautós közlekedés, hamis statisztikai adatokon alapuló, aránytalan mértékű szén-dioxid kibocsátás hazugságaira. Majd az arra felépített, „tiszta technológiát képviselő” – valójában szintén környezetszennyező – elektromos akkumulátor és autógyártásra, aminek a kutatási és fejlesztési költségeit és a gyártók új technológiára való áttérését is Te fogod megfizetni. Ezeket a hazugságokat a világ ugyanúgy bekajálta, mint a járvány elleni intézkedéseket.
Így sajnos a felsoroltak okán, azzal is szembe kell néznünk, ha ezen eltökélt társadalom-átalakító mechanizmusok és érdekek nem változnak és ugyan miért is tennék? Akkor ennek a veszélyeire ráébredve és a lehetséges kimeneteleket számba véve, szükségszerűen gátat kell vetnünk ezeknek a romboló hatásoknak. Az időnk egyre fogy és hamarosan szembesülnünk kell, ezen feladatok megoldásával. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy ezzel a forgatókönyvvel az átalakítás irányítói, mennyire számoltak. Ez majd csak az előzetesen kiprovokált események után fog eldőlni. Mert sajnos sohasem tanulunk a múltban történtekből. Helyette újra és újra, ugyanazokat a hibákat követjük el. Miközben az emberi mohóság továbbra is csillapíthatatlan. A hatalom pedig ennek köszönhetően mindig átlép egy olyan határt, amelyet senkinek sem lenne ajánlott…
Kapcsolódó bejegyzések: