Jelen bejegyzést a megszokottól eltérően, most nem egy idézettel kezdeném, hanem inkább egy hivatkozással. Ha olvasta valaki a 120 years after Tesla című posztot, maradt ott egy bekezdésnyi kérdés, mely akkor nem került megválaszolásra. Így annak bővebb kifejtését – témaindító volta miatt – csak egy későbbi bejegyzésben ígértem. De a blog sohasem hagyhat kétségeket vagy fennmaradt kérdéseket megválaszolatlanul, így legfeljebb csak egy kis időbe telhet annak magyarázata. Míg ritkábban, viszont annak még nem időszerű volta indokolja a késedelmet, és a megkezdett gondolati szálak későbbi elvarrását. Így hát maradt néhány kérdés, melyek most aktuálisan egy poszt gerincét alkothatják, így ezen kérdések időszerű jellege a magyarázata a fenti késedelemnek, amely a poszt végére szintén megválaszolásra kerül. De nézzük is, mely kérdésekre hivatkozok akkor…
Vajon mit csinálunk és mi dolgunk is lenne a világban? Biztosan jó helyen vagyunk éppen ott és akkor, ahol vagyunk? Saját utunkat járjuk vagy elakadtunk valahol, öntudatlanul hamis célokat és múló illúziókat kergetve?
Mielőtt azonban a fenti kérdésekre választ adnék, előbb tennék egy kis kitérőt, mivel ennek is szerepe lesz a gondolatmenetben.
A blogot megtekintve észrevehető, hogy azt nem egy szokványos működés jellemzi. A bejegyzések, már az induláskor kategorizálva lettek, illetve a borítóképek alatt kaptak egy figyelemfelkeltő címet is, mely előrevetíti annak majdani tartalmát. Ennek a működésnek csakúgy, mint minden másnak a világban, szintén oka van. Az egyik ilyen ok, egészen egyszerű, mivel a címben szereplő kiemelt gondolatokat – mint előre lefektetett irányokat – szeretném körbejárni, annak mély társadalmi probléma jellegük miatt. A másik ok, hogy ezen felvetések rendszerezése és átadása is olykor nehézkes, mivel sokszor elképesztő mennyiségű elmélet fordul meg a blog írójának a fejében. Így, ha szeretném azokat valamilyen formába és mederbe terelni, érdemes rendszerbe foglalni azokat. Lehet másoknak ez nem jelent problémát, de egy INTJ személyiségnek elég nagy kihívás a saját elképzeléseit és annak összefüggéseit lefordítani, illetve valamilyen szinten mások számára is emészthetővé vagy érthetővé alakítani. Igazából ez talán egyfajta gyengeségnek is tűnhet, mivel sokszor igencsak nehézzé teszi a felvetések átadását annak a nem strukturált forrásmódja. Bevallva, sokszor talán kissé irigykedve tekintek azokra a lineáris gondolkodókra – az emberek többsége alapvetően ilyen – akik minden nehézség nélkül tudnak egyfajta fősodrású gondolatot megosztani másokkal. Nekem viszont ez jóval több energiámba telik, mivel a gondolkodásom korántsem szokványos és a legkevésbé sem lineáris. Egy-egy adott elképzelés pedig, mérhetetlen mennyiségű további útirányt és elméletet szül. Kissé talán hasonlóan egy lapozgatós fantasy könyvhöz, ahol számtalan választási lehetőség adódik a kalandozás során és melyben a cselekmény, a választott döntés függvényében alakul vagy ér véget, olykor tragikus hirtelenséggel. Nos, saját elmém működése egyfajta ilyen intellektuális labirintus, mely néha elképesztő mennyiségű és szerteágazó gondolatmenetet képes végig venni. Miközben a kapott végeredményeket vagy lehetséges okokat osztályozva és valószínűsítve, képes megtalálni a rendszerben lévő legkisebb hibát, vagy a káoszban megbújó, de mélyebben elrejtett felismerhető rendszert vagy ismétlődő azonosságot. Általában mindezt egy pillanat alatt vagy olykor időben elhúzódva, akár alvás közben is azon dolgozva. Lehet nem hihető, de sok olyan probléma került már megfejtésre és megértésre bennem közvetlenül ébredés után, amire napközben hiába is kerestem megoldást. Az emberi elme egyedisége és összetett bonyolultsága csodálatos… és ezen gondolati bekezdéssel, egyben el is jutottunk a kérdésekhez.
Ha valaki magára ismer a fenti jellemzés során (az adott személyiségtípust is figyelembe véve) szeretnék neki először is nagy kitartást kívánni az élethez. Hogy miért? Mert a társadalmunk nem igényli az egyediséget, a rendszeren kívüli gondolkodást és az attól eltérő szemléletmódot. Nincs szükség individualista törekvésekre egy olyan rendszerben, ahol pont ezen tulajdonságok elsorvasztása a cél. Így ennek okán sajnos borítékolható lesz, hogy a hasonló gondolkodású emberek kerülőutakra fognak kényszerülni az életük során. Valószínűleg sok időbe fog kerülni számukra, mire rájönnek, hogy hamis illúziókat kergetnek maguk előtt. Miközben nem azon az úton járnak, ahol lenniük kellene és nem azt csinálják, ami a dolguk lenne a világban. Így akárcsak én, sokszor találhatják méltatlan helyzetben magukat, minden elvárható együttműködés, jóindulat és alkotó kreativitás ellenére, vagy azon messze túlmenően állva helyt az élet valamely területén. A rendszer ezt sohasem jutalmazza ennek megfelelően, mivel egyáltalán nem számít a személyes hozzáállás vagy a belső motiváció. A feladatokat csak végre kell hajtani, mindössze ennyi az elvárás. Az irányítás illúziója, pedig engedelmességet követel minden helyzetben. Akkor is, ha mint független gondolkodó, máshogy látod ezeket a dolgokat, és találod a feladatot értelmetlennek vagy állsz elő megoldásként egyedi, nem szokványos újító ötletekkel, amelyek rendszerint mellőzésre kerülnek. A rendszer nem ezt várja el tőled.
Én ezzel szembesültem, közel 30 évnyi munkában töltött idő és nem kevés különböző munkaviszony alatt. Hiába is próbáltam mindenhol bizonyítani és tettem meg mindent az elvárásoknak megfelelve, az sohasem volt elég és a legkevésbé sem lett érdemben, anyagiakban vagy előrejutásban elismerve. Ellenben mindig adódott egy helyzet, amit már nem lehetett elfogadni vagy azonosulni vele és ez óhatatlanul is továbbállásra ösztönzött. Persze voltak közben jó és kevésbé jó időszakok. Csak a legutóbbi szegmenst említve – az abban eltöltött 18 év alatt – számtalan könnyedén megugrott akadályt vettem és olykor még a „szakma csúcsára” is sikerült felérnem, miközben kudarc szinte sehol sem akadályozott annak elérésében. Az egésszel mégsem értem el semmit és utólag látva be kell valljam, hogy ez az út sehová sem vezetett és mindössze hamis illúzió volt csupán. Nem adott mást, csak pusztán alapszintű megélhetést. Miközben nem nyújtott semmilyen előrelépési lehetőséget vagy hosszabbtávú tervezhetőséget. Az ember pedig ilyenkor óhatatlanul gondolkozni kezd, mi is lehet ennek az oka? Vajon mit csinálok rosszul? Olykor összehasonlítva magam, több fölöttem álló mégis gyengébb képességekkel megáldott emberrel és azok elért eredményeivel. Mi a baj velem? – tettem fel a végső kérdést magamnak. A választ most már tudom. Nem velem van a baj, hanem a világgal és benne a társadalmunk alapvető működésével. Persze nem a világot akarom okolni ezzel, mert az a legkevésbé lenne spirituális szemléletmód. Hanem önmagam képességeit még kevésbé ismerve, magamat mélyen leértékelve kerültem olyan nehézségekkel teli élethelyzetekbe, melyben a fejlődés lehetősége ugyan szintén adott volt, de annak elérése viszont nehezebb utat kívánt és fájdalmasan sok időt emésztett fel. Ez viszont alapvetően a társadalom hibája. Itt most sok olyan gondolat, amely eddig már megismertetésre került a blogban, alapjából ide kívánkozna, de mivel ismételni nem szeretném magamat, érdemes lehet azokat újra elolvasni. Sok minden ki fog tisztulni ezután…
De szeretnék még kicsit visszatérni a blogra. A blog és az abban megosztott posztok nem a mostanában oly divatos „jóemberkedés álcája” mögé bújva jöttek létre. Az itt leírtakban, annak helyességében és gondolatiságában, megingathatatlanul és töretlenül hiszek. Nem ismerve, talán azt hihetnéd ez valami hirtelen jött kitörési kísérlet csupán, de nem erről van szó. A blog első gondolatai valamikor 2007-ben láttak napvilágot, igaz még más név alatt. Bár akkor még nagyon keveset láttam a világból, és még kevesebbet tudtam a spiritualitásról mégis utat talált bennem a lélek üzenete, mely az Creation kategória alatt olvasható bejegyzéseket eredményezte. Melyek valahonnan mélyen belülről kerültek a felszínre. A lélek mély kútjából vagy a közös tudatalattiból, szimplán művészeti kifejezőmódban, annak mélyebb üzenetéről igazából mit sem tudva. Ennek azóta már több mint 15 éve. Így most ennek tudatában, kérlek olvasd el a Contact menü alatt olvasható bemutatkozást és rájössz, hogy világunkban valóban minden-mindennel összefügg és semmi sem történik véletlenül. Ez tehát valóban a saját utam, melyet nem volt egyszerű megtalálnom. Így ezt végül elfogadva teszem azt, amelyre hivatott vagyok, magamhoz véve közben egy lámpást, amely talán utat mutathat azoknak, akikhez eljutnak a gondolataim és befogadóvá válnak azzal szemben.
Szóval adott az élethelyzet, amikor az ember úgy élete derekán vagy azon kicsit túl ráébred, hogy annak, amit eddig csinált semmi értelme nem volt. Mivel csak tekerte hosszú évekig kitartóan a mókuskereket, mint a családi házikedvenc ketrecben élő rágcsálója, de igazából sehová sem jutott vele. Ezzel szembesülve viszont új szemléletmódot kell keresni a világban, mert a jelenlegi mindössze az egyhelyben tekerést szolgálja. Így erre a szemléletmódra rátalálva, kezdhetsz el keresni új utakat és nyitni a változásra. Mely változást a mély önismeret és az eddigi életesemények megértése hozhatja el. Miután szembenéztél önmagaddal kell rájönnöd arra, hogy a képességeid igenis fontosak a világnak és nem véletlenül kaptad azokat a születésedkor. Ezt megértve rá kell ébredned, hogy csakis egyetlen megoldás létezhet. Nem azon a helyen vagy, ahol lenned kell. A képességeidre, gondolataidra, látásmódodra és a kreativitásodra viszont máshol és más okból van igény. Könnyen lehet, hogy pontosan azért van rád szükség, mert te vagy az egyik olyan lázadó, aki nem akar beállni a sorba. Te vagy az egyik olyan úttörő, aki más utakat tud mutatni az embereknek és másféle működést a társadalom szerkezetének. Talán te vagy az, aki ha akár csak egyetlen lépéssel is, de jobb irányba tudja terelni a világot. Fel kell tenni tehát a kérdést, hogy ez valóban így lehet? Az én esetemben, megismerve számtalan spirituális tanácsadás eredményét és a fenti fájdalmasan hosszú, ám annál értékesebb útkeresés megannyi jó vagy rossz tapasztalatát, egyszerűen teret kell engednem ezeknek a gondolatoknak.
Mert máshol és mások miatt kell, a saját utamat járnom.
Ezzel kell szolgálnom a társadalmat, és azt alkotó határtalan emberi szellemet. Szolgálnom olykor vezetőként, lázadóként, úttörőként, alkotóként és nem utolsó sorban független gondolkodóként azokat az eszméket és embereket, amikben és akikben hiszek. A vezetés jellegét pedig senki ne értse félre. Mert a vezetés – korunk eltévelyedett szemléletével ellentétében – sohasem kiváltság, hanem ezzel szemben határtalan felelősségvállalás, és mély elkötelezett szolgálat azok iránt, akik tőlünk függenek. Így mi tarthat vissza valakit akkor, ha az embereket és a társadalmat akarja szolgálni, egy új és jobb világ reményében? Egy embert próbáló nehéz és sokakat megosztó korszakban. Ahogy előtte többen tették már azt a történelem és a változó idők folyamán…
De, hogy miért pont egy introvertált személyiség akarja jobbá tenni a világot? Talán nem hiszed el, de nem áll mögötte húzódó számító érdek, és nincs mögé bújtatott szándék sem ebben. Sőt igazából nincs is különösebb okom rá, mivel az élet kevésbé volt kegyes hozzám. A szemléletmód, ami erre késztet és az önmagamba vetett hit, mert tudom, hogy képes vagyok rá. Így egyszerűen csak adni szeretnék és erre a spirituális fejlettségi fokomnak megfelelően, belülről jön a késztetés. Az igény arra, hogy jobbá tegyem a körülöttem lévő világot a gondolataim teremtő erejével.