WORLDVIEW BLOG
A mostani bejegyzéssel, elérkeztünk a megkezdett gondolatmenet lezáró részéhez. Így, most a háromlábú szék harmadik és egyben utolsó lábának fontos és egyedi szerepéről lesz szó. A gondolatfolyam megkezdésekor hivatkoztam arra, hogy a teljes mondanivaló csak idővel fog kibontakozni – pont úgy, ahogyan egy kört rajzolnak a táblára – ezért ajánlott lesz az előzőleg megosztott tartalmakat … Read more
„Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban, ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám.” Mátrix Fenti filmbéli idézettel nem a hatásvadászat volt a célom. … Read more
Következzen akkor a háromlábú szék egyik legfontosabb támpillére. Habár a szék lábai valóban együtt adják a teljes stabilitást, ennek az egynek mégis különös értéke van a rendszeren belül. Köszönhetően annak, hogy bár a két másik láb stabilitására is erős ráhatással van, mégis önállóan az egyik legjobban megtervezett alátámasztási pont. Míg a másik két láb által … Read more
Azt hiszem ez egy kicsit nagy falat lesz az elején. De valahol el kell indítani a gondolatfolyamot. Nem mintha annyira nehéz lenne megfogalmazni, hanem mint ahogyan a bevezetőkben írtam, világunkban minden-mindennel összefügg, így nem lesz egyszerű átadnom róla a teljes képet, mivel annak felvázolását is valahol el kell kezdenem. Pont úgy, mint ahogyan a kört … Read more
Vannak pillanatok, amikor nyugtalanul kavarognak bennem a gondolatok. Valahol messze a távolban, a múltban járnak. Lelkem emlékei repítenek vissza, egy régi álomba. Álomba egy nyárról, mely forró volt és oly perzselő, mint a nap felszíne. Bár forróság volt, mégis árnyas fák adtak előle rejteket. Menedéket nyújtva egy érzésnek, mely új volt még számunkra. Vigyáznom kellett … Read more
Álom volt számára az első gyönyörű naplemente, mint egy csodálatos érzelmi színkavalkád. Ezernyi színbe burkolt végtelenül lágy érintés volt, mely andalítóan mámoros hangulatba hajszolta boldogságra vágyó lelkét. Így látta ezt ő akkor. Egy festő szemével, ki a lenyugvó nap sugarát ecsetjeként használta, éppen megpihenni készülő égi festővásznán. Meleg tónusú színeket keverve ki palettáján, egy békésen … Read more
Régebben valaki azt mondta nekem, hogy nem szabad álmok és emlékek között élni. De butaság, ez nem így van. Hiszen mind ott élünk születésünk óta. Álmok és emlékek már a világ kezdete óta léteznek, egyszerre születtek a fénnyel és a melegséggel. Régen, talán az első csillag belsejében. Az első csillag volt az, aki álmodott, hogy … Read more
Esett. Talán már órák óta, mégis nyugodtan és békésen állt a szürke ég alatt. Nem volt esernyő nála, amivel felfoghatta volna az ég könnyeit, melyek lassan ereszkedtek alá a szomorú felhőkből. Szerette ezt az érzést. Ilyenkor mindig megtisztult és megnyugodott tőle. Elmosta az eső a gondjait csakúgy, mint a koszt és az út porát. Megszűrte … Read more
Azóta is figyelte, a legutóbbi találkozásuk óta. Bár közben évek teltek el és látszatra nem változott semmi körülötte, ő mégis szemmel tartotta. Kereste az alkalmat, amikor végre eljön az ő ideje. Amikor végre megkaphatja azt, amire évtizedek óta vágyott. Évtizedek. Milyen furcsán cseng ez most. Nem értette. Máskor csak szempillantásnak tűntek számára a századok, nem … Read more
Szeretem a szelet, mert szabad, független és kissé hóbortos is talán. Néha elviselhetetlenül hideg tud lenni. Kemény, zord arccal rohan a világban, nem törődve senkivel és semmivel. Ilyenkor nem lehet megállítani és lecsillapítani a dühét. Várni kell, hogy alábbhagyjon kissé a haragja. Lassan nyugszik csak le, és talán haragszik is magára, miközben fáradtan fújja tovább … Read more