Sokszor tűnhet úgy a mai világban, hogy eljutni valahonnan valahová, már nem is olyan nehéz és körülményes, de főként nem olyan időigényes feladat, mint amilyen régen volt. Ha csak eljutni szeretnénk, egyik helyről a másikra – egy kívánt úti célhoz – rengeteg lehetőséget találhatunk erre. Persze ezen lehetőségek számát, elsősorban a saját körülményeink szabják meg. Az anyagiak épp úgy, ahogyan a kapcsolati lehetőségeink. Azonban az eszközök többnyire adottak ehhez, így nekünk általában csak választanunk és döntenünk kell.
Persze, azért ez nem olyan egyszerű, mert sok minden befolyásolhatja az utazást. A legegyszerűbb talán, ha célok nélkül, csupán a kikapcsolódás élményéért kelünk útra. Ilyenkor csak az elképzeléseinket követjük. Pár megosztott fotó vagy videó alapján, hamar be is lelkesedünk és legszívesebben már azonnal útra is kelnénk. De ez sem ilyen könnyű. Előtte még némileg tervezni kell, alkalmazkodni, egyeztetni. Majd, ha mindez megvan, dönteni. Végül a nagy nap előtt csomagolni és elindulni. Az utazás pedig jó dolog, csábít, hívogat, lelkesít. Alig várjuk már.
Létezik azonban egy másfajta utazás is. Nem fizikai, hanem szellemi. Amikor nem célok vezérlik az embert, hanem meghatározhatatlan késztetések és megérzések. Ha nincs előre felállított célunk, csak elindulunk egy irányba, szinte önkéntelenül. Ennek az okát, sokszor nem tudjuk meghatározni és érvekkel alátámasztani, mégis elindulunk. Akkor is, ha a körülményeink és a feltételeink nem ideálisak ehhez. Ha nem tudjuk hova is indulunk és azt sem meddig tart majd, de legfőképpen azt nem, hová is fogunk megérkezni. Már ha lesz ennek az útnak vége, mert az is lehet, hogy ez egy végtelen utazást jelent. Ám az utunk közben, mindig adódhatnak nehézségek. Mivel az út sokszor beláthatatlan, kanyargós, süllyedő és emelkedő. Míg néha, hatalmas kerülőket kell tenni, olykor pedig utat kell magunk előtt törni.
De olyan is előfordulhat, hogy az előttünk álló akadályok megkerülhetetlenek és onnan már, semerre sem vezet tovább az út. Ami viszont előttünk tornyosul, leküzdhetetlen és nem ad esélyt a továbbjutásra. Végül egyetlen megoldás marad. Ha elfogy az út előttünk és kerülni sem tudunk, akkor át kell hidalnunk az előttünk tornyosuló akadályokat. Az utazásunk ezen pontja, pedig egy újabb lépcsőfokot jelent a számunkra. Ilyenkor hidat kell építenünk, a két part között. De ez már egy magasabb szint, mivel a hídépítés folyamata és szándéka, sohasem öncélú. Mert nemcsak átívelni kell az akadályok fölött, hanem a hidat felépítve összeköttetést is létesíteni, egymással. Lehetőséget nyújtva a kapcsolódáshoz, szabad átjárást kell biztosítani különböző szemléletek és világlátások között. Ehhez pedig nem árt, ha olykor segítséget is kapunk, mert a híd túlpartja még előttünk áll és felfedezésre vár…
You can view the grouped entries in this category by clicking on the link below: