„Új Seriff van a városban.”
J. D. Vance
Fenti idézet, mindössze néhány héttel ezelőtt hangzott el, a Münchenben rendezett biztonsági konferencián. Ahol is az amerikai alelnök szavai sokkolóan vagy éppen szívet melengetően hatottak azokra, akik a helyszínen résztvevőként vagy otthonukban nézőként követhették nyomon, a világ gyorsan változó fejleményeit. Előbbi sokkhatás inkább a regnáló európai neoliberális politikai, katonai és gazdasági elitre volt jellemző. Akik az aktuális, ruszofób mainstream ideológia mentén – háborús lázban égve – pont akkor szembesülhettek az amerikai háborútámogató retorika, elnökváltást követő gyökeres irányváltásával, amikor is már mindent egy tétre feltettek, a nagy globális erőhatalmi rulettasztalon. Így talán, csöppet sem meglepő az a láthatóvá vált döbbenet – miközben még tapsolni is elfelejtettek – amely a beszéd hatására az arcukra fagyott. Míg utóbbiaknak, a konzervatív vagy jobboldali értékeket magukénak vallók számára Vance alelnök szavai, inkább mintegy szenteltvízként hatottak. Főleg azokra az elmebeteg globalista elképzelésekre és törekvésekre reagálva, amelyek az előző Biden adminisztráció mentén, egy mederbe terelték a transzatlanti hatalmi érdekeket és a nagy liberális, társadalomátalakító elképzeléseket. Az alelnök beszéde alatt, jelezve az erőviszonyokat – amely inkább felért egy kiadós fejmosással – a fent említett brüsszeli elit, szinte egyik gyomrost kapta a másik után. Mindezt annak ellenére, hogy Donald Trump elnök előzetes elképzelései és ígéretei, már a választásokat megelőző elnökválasztási kampány alatt ismertek voltak. Így, nem érhette őket váratlanul a tervezett gyors, az Orosz-Ukrán háborút lezáró békekötési szándék. Mely konfliktus eszkalálódó fejleményei Európát és lassan már a Világot is egy újabb világháborúba vagy még egy annál is végzetesebb és fenyegetőbb atomháborúba sodorhatná. Vagy éppen a NATO stratégiai szándékainak változása és a védelmi kiadások GDP arányos 5%-ra emelésének szükségessége. Az viszont sokkal inkább, hogy a volt szenátor, közös értékeink távolodására figyelmeztette az Európai Uniós vezetőket. Miközben, nyíltan belső ellenségként ténykedő antidemokratikus választási folyamatokra és a szabad véleménynyilvánítást vagy a keresztény vallásgyakorlást büntető intézkedésekre, majd a tömeges migráció okozta fenyegetésekre célzott.
Az igazat megvallva, elképesztő volt hallgatni J.D. Vance közel 20 perc hosszúságú beszédét, mely alatt egyszer sem kellett segítségként, leírt gondolatokra hagyatkoznia. Számomra, mindig megdöbbentő ez a fajta és mértékű lineáris gondolkodás. De ez talán a saját gyengeségem, mivel én a legkevésbé sem így reagálok a világra. A gondolataim ettől gyökeresen eltérő módon és rendezetlenül működnek, mert minden egyes kijelentést azonnal és mélyen kielemzek. Melyekben mögöttes tartalmakat, rejtett kapcsolódásokat, szokatlan ismétlődéseket, azonos mintázatokat és ritka képeket keresek, majd ezekből leszűrhető eredményeket és viszonylag pontos következtetéseket generálok. Talán ennek is köszönhető, hogy némileg szkeptikusan hallgattam az elhangzottakat. Mert egy erős és határozott vezető – főként a politika nagyszínpadára kilépve – tudatosan alkalmazkodva a kialakult helyzethez, mindig azt mondja, amit az ember füle hallani szeretne. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy az alelnök szavai nem voltak hitelesek és csak aktuális érdekeknek megfelelő generált üzenete volt, vagy esetleg Ő maga sem hinne a saját kijelentéseiben. Mert nem erről van szó. Viszont itt élő európaiként, mélyen meglepő lehet az elhangzott beszéd valóságtartalma. Mivel szerintem, mindannyian tisztában vagyunk annak kulturális hatásával, tényével és jelentőségével, hogy a demokrácia, nem egy modern kori amerikai találmány. Ezért különösen bántó és egyben nagyon is rémisztő annak vádjával szembesülni, hogy a vén kontinens demokrácia elvei az elmúlt évek (évtizedek?) alatt, mennyire mélyrehatóan sérültek. Így, kimondottan fájhat annak a felismerése, hogy pont egy olyan nemzetállam oktat ki minket demokráciából, amely történelmi mércével nézve, még mindig fiatal államszövetségnek, ám egyben a világ vezető hatalmának is számít. Ez utóbbiból következik pedig az a tény, hogy ezen világhatalmi státusz kialakítása során, az USA saját érdekei érvényesítése közben, a Pax Americana elve mentén haladva – a kirobbantott helyi konfliktusai és proxi háborúi alatt – sokszor, páros lábbal tiporta a nemzetközi jogot, vele a demokrácia és a szabadság valós eszméit. Miközben cinikusan, pont a saját maga által felhatalmazott demokrácia export és a szabadság védelme okán, országok, nemzetek és ártatlan polgárok fizettek vérrel és sokszor az életükkel, az aktuális geopolitikai érdekek és a vadkapitalizmus eszméjének kiengesztelhetetlen és közömbös oltárán. Mindezt a világátalakító folyamatot – a világ csendőrének szerepét – a média manipulációjának köszönhetően, tudta illúziók mögé rejteni és hatékonyan fenntartani, az önmagáról kialakított képet. Ám ez az illúzió, most végleg szertefoszlott és köszönhetően a világban látható gyors változásoknak, véget is ért. Mégis a beszédet hallgatva, ezektől függetlenül, érezhet az ember egyfajta „én megmondtam típusú” kéjes örömöt. Mely nem más, mint a konzervatív értékszemlélet győzelme, a neoliberális társadalomátalakító kultúrforradalom, irányított kísérlete fölött. Ám, egyúttal azt is el kell ismerni, hogy J.D. Vance alelnök egy szimpatikus figura, egyben nagyszerű szónok és egy kellően határozott és karizmatikus politikai vezető, köszönhetően az erőpozíciójának is. Viszont a fentiek fényében, szavai valóban súlyosan hatnak és egyre tovább mélyülő társadalmi problémákat jeleznek. Ezzel pedig, elég nagy figyelmeztetést kapott az Unió vezetése, mintegy igazolva azokat a belső káros hatalmi folyamatokat, mellyel az európai lakosság naponta szembesülhet. Mindezek ellenére, mégsem dőlhetünk nyugodtan hátra, mert a fejlemények ok-okozati viszonyai, már közel sem ennyire egyszerűek…
Mert valahogy a világ, abbéli örömében, hogy Donald Trump nyerte az elnökválasztást, majd a februári beiktatását követően, kiadott elnöki rendeletek sorával rögtön a tettek mezejére is lépett, a közvélemény sajnos elfelejtkezett egy sereg egyéb más, igencsak fontos dologról. Méghozzá, pontosan olyan nagy horderejű és számottevő történésekről, amelynek következményei jelenleg is erős kihatással vannak az Unió helyzetére, illetve annak gyaníthatóan csöppet sem pozitív várható végkifejletére. Ezeket a történéseket nyugodtan nevezhetjük kiváltó okoknak, mert minden egyes előzmény valójában csak mélyítette azt a gigantikus válságot, amelybe a vén kontinens került. De mivel a megelőző posztokat már ezek bemutatásának szenteltem, így csak érintőlegesen sorolnám fel azokat a nagyobb hatásokat, melyek sorozatosan érték és sodorták válságba az Európai Uniót. Természetesen annak viszont örülhetünk, hogy az elnökválasztás során az amerikai demokrata hatalom vereséget szenvedett és a radikális örültek egy ideig lekerültek a porondról. Ezzel azonban a múltban bekövetkezett eseményeket, nem lehet csak úgy hirtelen semmissé vagy meg nem történté tenni. Attól, hogy a globalista média részben levette őket a napirendről, azok még a háttérben tovább zajlanak. Így, valóban csak a legfontosabb válságpontokat emelném ki ezek közül.
Szóval nézzük meg, mit köszönhetünk mi európaiak, az USA kormányzatában eddig székelő és rejtőző globalistáknak, aztán vonjuk le mindezekből egy következtetést. Itt, főként azokra a globalista erőkre gondolok, amelyek az amerikai elnökváltást követő tisztogatásoknak hála, kiszorultak a hatalom berkeiből és ezzel részben áttették a székhelyüket az Unióba, tovább keserítve vele mindannyiunk életét. Persze, mivel hű helyi csatlósaik eddig is aktívan tevékenykedtek az EU-ban, talán nem okozott meglepetést, hogy az őrület azóta a tetőfokára hágott. Az eddig sem teljesen épelméjű, vezető brüsszeli politikusaink pedig tovább tudták fokozni, a már meglévő elmebajt.
Nos, ugorjunk vissza a 2008-2009-es gazdasági világválságot megelőző, nagy amerikai pénzügyi válsághoz, amelyet a piacra öntött, felelőtlenül kihelyezett hitelezések, majd ezen kölcsönök és jelzáloghitelek kockázatainak, pénzügyi konstrukciókba történt csomagolása és annak további értékesítése okozott. Majd, amikor az egész ingatlanlufi kipukkadt és annak pusztító hatásai tovább gyűrűztek, rengeteg bedőlt hitelt hagytak hátra. Ennek köszönhetően tömegesen kerültek visszavételre és piacra azok ingatlanok, amelyek eközben hatalmas értékvesztést szenvedtek el. Miután bedőltek a felvett hitelek és az emberek elvesztették az ingatlanjainkat, még teljesen el is adósodtak a volt tulajdonosok. A hitelválság azonban magukkal rántotta az ingatlanirodákat, a hitelező/befektetési bankokat és azokat a befektetőket és alapkezelőket is, amelyek a fenti portfólióból vásároltak. A csődközeli állapotban lévő bankokat, nyilván ki kellett menteni, különben az emberek és vállalkozások megtakarítása teljesen elúszott volna. Ez a hitelválság, azonban nem állt meg az Államoknál, mert az dominószerűen terjedt tovább, a világ teljes bankrendszerére. Majd, a helyi bankszektorok állami kisegítése után, az mindenhol gazdasági visszaesést, recessziót, teljes eladósodást és munkanélküliséget hagyott maga után. Ennek az eladósodásnak a hatásait, a legtöbb állam gazdasága – a következő érkező válságig – folyamatosan nyögte és inflációt gerjesztve próbálták az államadósságot csökkenteni. Ez helyzet ugye most valamennyire ismerős?
Ezen folyamatokat követte a szintén világszintűvé vált, a CIA-hoz és az NSA-hoz kötött lehallgatási botrányok folyamata, melyet 2013-ban Edward Snowden tárt a nyilvánosság elé. Amely feltárta, hogy a teljesen jogszerűtlenül és törvényi felhatalmazás nélkül begyűjtött tömeges megfigyelési adatokat, hétköznapi emberekről és nyugati vezető politikusokról, egyaránt nyilvántartottak a fenti titkosszolgálati és nemzetvédelmi szervezetek. Mely botránynak utólag köszönhetően kiderült, hogy gyakorlatilag mindenki megfigyelt mindenkit. Ennyit hát a nagy baráti szövetségesi viszonyokról. Majd időben ehhez elég közel, látványosan is elindultak azok a folyamatok, amelyek a majdani színes forradalomtól, a Krím-félsziget oroszok általi annektálásáig, majd a 2022-ben kezdődő Orosz-Ukrán háborúig (különleges katonai műveletig) vezettek. Amely folyamatokban, az USA-ból érkező támogatások és beavatkozási szándékok, meghatározó szerepet játszottak.
Hogy ezeknek a lehallgatási botrányoknak volt-e kihatása arra a menekültügyi/migrációs válságra, amely 2015-ben kezdődött? A válasz nyilvánvalóan igen. Mivel az USA katonai ereje által előzetesen destabilizált régiókból (Líbia, Irak, Szíria, Afganisztán, Nigéria) tömeges számú és az USAID által finanszírozott NGO szervezetekhez köthető, szervezett migrációs betelepítés vette kezdetét. Majd a hullámokban érkező és azóta is folyamatosan zajló migrációs bevándoroltatás, szinte akadályoztatás nélkül, sőt a nyugati államok által politikailag támogatva és ideológia elvektől vezérelve – a nemzetközi szervezetek hathatós segítségével – jutott át, az Unió szinte ellenőrizetlen határain. Mely migrációs folyamatnak a gazdasági és biztonsági hatásait, illetve anyagi támogatásának vonzatait a nyugat egyre feszültebb társadalma, azóta is nyögi.
Mindezeket követte a 2019 decemberében útnak indított, laboratóriumban mesterségesen előállított Covid járvány. Amelynek köszönhetően világméretű lezárásokat, az oltásprogramok szövődményeihez vezető halálozási okokat, újabb gazdasági világválságot és elképesztő mértékű, a szabadságjogokat érintő és a társadalmi érintkezéseket korlátozó rendelkezéseket zúdítottak a társadalom nyakába. Érdekes módon, a kísérleti felhasználására engedélyezett mRNS vakcinákról és az abban alkalmazott összetevőkről, utólag azért elég sok minden kiderült, de ennek ismertetésére nem a jelenlegi poszt kerete szolgál. Így elégedjünk meg annyival, hogy az oltásprogram alatt elvesztett több millió emberi életet és a be- és átoltott lakosságnak, további tartós egészségkárosodást okozó vakcinagyártók, ugyanahhoz a nemzetközi globalista érdekcsoportokhoz köthetőek, akik a BigPharma alatt egyesültek és amelyek szintén ezer szállal köthetőek az USA-hoz. Ezen mesterségesen generált járvány óta, viszont a világ sok országában, az intézkedések alatt előfordult és az oltásokra visszavezethető halálokok miatt, jelenleg is több jogi eljárás és kártérítési per van folyamatban. De valahol nyilván úgy érezhették, hogy még nincs elég válsággóc a világban, ezért feltétlenül szükségessé vált ezek mellé a nagy társadalomformáló ideológiák terjesztése. Így hát az elmúlt évek alatt, hozzá kellett szoknunk a BLM mozgalom kiváltotta erőszakhullámhoz, a Woke ideológia pusztításához, a Cancel Culture történelem hamisításához vagy azok társadalmi büntetéséhez, akik ezekkel az elvekkel nem értettek egyet vagy éppen a tevékenységük miatt, nem voltak kívánatosak a hangoztatott eszmékkel szemben. Végül érkezett a genderelmélet identitáspusztító, a hagyományos normákat és nemi szerepeket felrúgó hazugsága. Amely egy divatossá tett társadalommérnökösködő irányzattal, félemlített meg családokat és közösségeket. Majd a megtévesztő szándékú, hamis énképet nyújtó azonosulási igényekre lecsapva, felelőtlen orvosoknak köszönhetően, rengeteg fiatal életet tett tönkre.
Nos, az elmúlt évekre visszatekintve és a most zajló háborút megelőzve, ezeket az nyugati értékeket exportálta az USA, demokrácia és szabadságelvek mentén az EU-ba és a világ többi tájára. Így mindezek fényében, nekem némileg erősnek hat, az új amerikai kormányzat értékszemléletének hirtelen és gyors pálfordulása. Főként azért, mert a fent említett válságok terjesztésében, az a technológiai szektor (BigTech) is elég nagy szerepet vállalt, amely most egységesen beállt az elnökválasztási kampány alatt, Trump mögé. Nyilván indokolhatjuk ezt azzal a magyarázattal, hogy a világot a háttérből irányító mélyállam (DeepState) vezetése és azok elképzelései nem egységesek és ott is egyfajta hatalmi harc dúl a felek között. Illetve, hogy a kampányolás során, a technológiai cégek hamar felmérték a helyzetet és a profit vesztést megelőzően, inkább átálltak a nyerő oldalra. Amit persze a fent említett előzmények fényében, az ember vagy elhisz vagy nem. De, mindenesetre egy kis óvatosság és némi fenntartás azért nem árt, mielőtt a most zajló folyamatokat valaki egyértelműen elhelyezné. Mivel az utóbbi hetekben elég sok fura dolog történt és ezzel együtt, gyökeresen fordult fel a világunk. Mindössze érdekességképpen megemlítve azt, hogy a fent említett BigTech csoportba, a Trump adminisztrációt segítő Elon Musk cégei ugyan nem tartoznak bele, mégis a van kapcsolata a globalistákkal. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a már ismertetett BlackRock, StateStreet és Vanguard befektetési alapkezelők, együtt sokkal több részvényt birtokolnak a TESLA-ban, mint maga a tulajdonos Musk. Bár ez lehet csak nekem fura. De ha valaki a globalista elit ellen küzd, nem a legjobb módja annak, ha az egyik legnagyobb vállalkozásában számottevő mennyiségű, céges részvényekhez engedi jutni őket. De talán jobb, ha egyszerűen csak elfogadjuk azt, hogy a piaci szegmenseket alapból meghatározó vállalatokban, érdekes üzleti és hatalmi összefonódások találhatóak.
Ezen kiegészítő gondolatok után, azonban térjünk vissza az eredeti problémára és lezárásként kicsit mélyedjünk el az Orosz-Ukrán háború és vele az EU válságába. Főként azért, mert ez a két terület nagyon is összefügg és nem csak azért, mert az európai kontinensen zajlik a konfliktus. Így hát, ha valaki eddig figyelmesen követte a gondolatokat, talán maradhatott némi hiányérzete. Ugyanis nem csak a már ismertetett válság generáló előzményeket felejtette el a média, a nagy amerikai békekötési szándék mellett, hanem azt az egyszerű tényt is, hogy ez bizony egy proxi háború. Igazolja ezt néhány amerikai demokrata párti szenátor, például Richard Blumenthal véleménye, miszerint „Ez a legjobb pénz, amit elkölthetünk. Mert nem amerikaiak halnak meg.” De éppúgy sokatmondó, a volt külügyminiszter, Antony Blinken nyilatkozata: „Azt gondoljuk, hogy szükséges a fiatalok behívása is, hiszen jelenleg a 18 és 25 év közöttiek nincsenek a fronton.” ez a kijelentés, szerintem nem igényel további magyarázatot. Az ukrán vezetés, már így is a fél ország férfi lakosságát a sírba rakta. Mi történne akkor, ha az ország jövőjét jelentő, éppen felnőtté vált generációt is a húsdarálóba vezényelnék? Ez a háború tehát, nem csak az orosz birodalom és az ukrán nép között zajlik, hanem kelet és nyugat között is. Mivel a transzatlanti nyugati hatalmak, élén az USA-val tevékenyen tettek azért, hogy ez a fegyveres konfliktus kialakuljon. Mert a konfliktus kezdete óta, számolatlanul öntik bele a dollár és euro milliárdokat és a nyugati fegyvereket, illetve az egyéb kiegészítő támogatásokat, míg az ukrán és a nyugati vezető politikusok folyamatosan eszkalációra törekednek. Így, ha azt nem hisszük el, hogy csak két szomszédos állam és vele egy testvérnépek között kialakult viszály miatt tört ki a háború, akkor azt sem fogjuk elhinni, hogy a konfliktust önmagában csak a NATO bővítés szándéka robbantotta ki. Ha pedig a NATO keleti irányú bővítése csak az egyik kiváltó ok volt a sok közül, akkor azt sem érdemes feltételeznünk, hogy a NATO megléte és terjeszkedése, nem amerikai törekvéseket szolgál. Ezáltal pedig kijelenthető, hogy a NATO-ból történő esetleges USA kilépés vagy eltávolodás, nem szolgálná a tengeren túli érdekeket, kiváltképp nem az amerikai hadiipart és az azzal szorosan összefüggő amerikai geopolitikai, stratégiai és gazdasági elképzeléseket. Míg az amerikai katonai függőség csökkentése és helyette az EU-s fegyvergyártások felfuttatásának terve is nagyon szépen hangzik, csak szintén nem igaz. Egyrészt mert az amerikai fegyvergyártók már a hír hallatán is sokkot kaptak, másrészt ezt az USA fegyver lobbija amúgy sem hagyná szó nélkül, harmadrész meg úgyis ugyanazokhoz a befektetői érdekkörökhöz folyna be a bevétel. Túl nagy piac a NATO szövetsége ahhoz, hogy a globalista hatalmi elit lemondjon róla. Ezt tovább gondolva látható, hogy az ez irányú Trump-i kommunikáció, nem több egyszerű blöffnél, sőt talán illethetjük azt, a jobban ideillő, stílusos bullshit kifejezéssel. Mivel az amerikai fegyvereladások igen jelentős része, a NATO partnerek hadseregeihez kerülnek. Elég, ha csak például az F-35-ös programot nézzük. A gyártó Lockheed Martin új 5. generációs vadászgépéért, egyenesen sorban állnak az európai országok haderőinek képviselői. A repülőgépgyártó oldalán tájékozódva látható, hogy az alábbi nemzetek fogják azt üzemeltetni, illetve üzemeltetik is már részben, a szerződésekben rögzített darabszámokban: belga 34db, cseh 24db, dán 27db, finn 64db, német 35db, görög 20db, olasz 60/30db (A/B változat), holland 57db, norvég 52db, lengyel 32db, román 32db (tervezett), svájci 36db, brit 138db. Ezeket a gépeket viszont csakis úgy lehet megvásárolni, ha az adott ország kormánya, meglehetősen elkötelezett és támogató lépéseket mutat, az amerikai geopolitika irányába. Szóval, egy-egy ilyen megrendelés darabszámtól és a szerződés tartalmától függően, bizony sok-sok milliárd dollárt jelent az amerikai fegyveriparnak, míg ugyanannyi hitelt az adott kormányzatnak. Ez pedig mindössze egyetlen tétel, abban hosszú sorban, amire a világ fegyveres haderői, tételesen igényt tartanának. Innen is látható, hogy mekkora üzlet is valójában a fegyvereladás és a folyamatos háborús konfliktusok szítása a világban.
Ha csak egy kicsit is átgondoljuk azt a partneri viszályt, ami az USA és a EU között kialakult, könnyen rájöhetünk, hogy csak egy nekünk készült műsort láthatunk. Trump fenyegetése, hogy nem védi meg azokat a NATO tagállamokat, akik nem emelik meg a védelmi költségvetésük arányát, mindössze egy hivatalos ok vagy ösztönző erő, ahhoz a közös EU-s hitelfelvételhez, amiből az európai NATO haderők fegyverzet vásárlását akarják elvégezni. Ez igazából a Draghi-terv megvalósítása. Amely jelentésben, együtt szerepel a már elhangzott 800 milliárd eurós közös hitelfelvétel, a K+F által létrejött innováció a kijelölt szektorokban, a vezető technológiákba történő beruházás és fejlesztés, a versenyképesség javítása és a belső EU-s piac támogatása. Ezen gazdasági élénkítések és elképzelések, pedig hová máshová folyhatnának bele, ha nem a fegyveriparba? Ha ehhez még hozzávesszük, a közös védelmi és biztonságpolitika keretében tervezett, európai hadsereg felállításának szándékát és szintén a Draghi-tervben megfogalmazott döntéshozatali folyamatok átalakítását, az lényegében előrevetíti a vétójog eltörlésének bevezetését. Ez utóbbi igény, már látható is, mivel azt már most erőltetik a vezető EU-s politikusok. De, hogy mégis mi lesz ebből? Tekintve a gazdaság egyre romló helyzetét, az elszabadult energia és alapanyagárakat, a húzóágazatok bedőlését, az agyelszívást és a növekvő munkanélküliséget, a poszt elején említett demokratikus folyamatok és szabadságelvek sérülését, a hitelfelvételből történő fegyverkezési szándékot, a világpolitikában elszenvedett teljes befolyáscsökkenést, Ukrajna ész nélküli háborús és újraépítési támogatását és az Unióba történő felvételét, azzal pedig az EU-s agrárszektor teljes megsemmisítését, a háborús fröcsögést és a nyílt ellenséges szándékot az Orosz hatalommal szemben. Látható, hogy a szuverén európai államok ellen a globalisták, teljes hatalmi harcot vívnak és nem nyugszanak addig, amíg a tervezett Európai Egyesült Államokat létre nem hozzák. Ez pedig számunkra és a nemzetállamokra vetítve, nem sok jóval kecsegtet. Pontosan ahogyan azt már sokszor említettem.
Így a Fehér Ház Ovális Irodájában, Trump, Vance és Zelenszkij között és a média előtt kibontakozott diplomáciai botrány, nem volt több, mint egyszerű vadnyugati erőfitogtatás. Mely hatalmi arrogancia valójában nem leplezett mást, csak a Nyugatot ért teljes arcvesztés eltitkolását. Ahol, a feketébe öltöztetett elnök színész-komikussal az új Seriff, szigorú tekintet mellett közli „törvény és a rend nevében” a két felkínált választási lehetőséget. Szimplán erőfölényből, a fegyver mellett nyugvó kézzel, mindennemű alku vagy a megegyezés lehetősége nélkül. A feltételeket elfogadva vagy annak elutasítása után, a várható következményekkel szembenézve. Ugyanez a vadnyugati stílusú mentalitás érhető tetten, a békekötési tervezet átadásánál is. Szintén erőfölényből tárgyalva, a rögzített feltételek mentén, nagyhatalmi szempontból, a geopolitikai érdekeket érvényesítve. Persze most sokan bólogatnak, hogy ez jelenti az erősebb kutya elvét, ami nyilván érthető is. De valójában hol is vannak már, azok az egyszerű, dolgos és rég elfeledett telepesek, akik a tengerentúlon elterülő kietlen prérin küzdve, az ellenséges vadnyugati körülményeket élhető városokká formálták, majd szövetséggé emelték az államokat? Persze csak azután, hogy a gyarmati haderővel felszámolták az indián őslakosokat. De az idők alatt, a vadnyugati élet romantikája és a hős fehér ruhás cowboy legendája is némileg megkopott már. Csakúgy, mint az amerikai erő diplomácia, egyértelmű fölénye. A múlt pedig újra ismétli önmagát. Mindössze csak a díszlet és a szereplők változtak. Csak most már nem az utolsó indiánig, hanem az utolsó ukránig kell küzdeni. Hiszen a globalisták, az újkori tőkések, már a startvonalnál állnak és türelmetlenül, mohón vágyakozva vinnék az újabb piacot. A termőföldet, a legelőt, az (ásvány)kincseket, az országot és a rabságba került, megmaradt lakosságot. Míg a többi hatalom, mindössze csak éhes hiénaként marakodhat és osztozkodhat a hátrahagyott csontok fölött. Így lényegében mindegy is, hogy melyik angolszász, globalista és/vagy a mélyállamhoz köthető érdekcsoport viszi el a jackpot-ot. Legyen az a Londoni City beltenyésztett bankárkasztja, a hegemón USA petrodollárra épült tech birodalma, esetleg a befolyásos Vatikán, eltitkolt egyházi háttérhatalma. Az Unió és az Ukrán nép szempontjából ez lényegében mindegy lesz. Mert a béke, ha meg is köttetik, nem lesz hosszú életű. Mivel mindig lesz egy új közös ellenség, vagy egy újabb kirabolni kívánt ország. Legyen az, a „nyugatot fenyegető” Oroszország, a vetélytárs Kína, a feltörekvő India vagy éppen az ébredező Afrika. A világ folyton változik, míg az emberiségen uralkodó hatalmi elit céljai, sohasem. Így mindig jön egy újabb háború, egy újabb vesztes nemzet és vele szemben, egy újabb győztes hatalom. De mivel a Föld készletei végesek és kimerülő félben vannak, a harc is egyre intenzívebben zajlik. Előbb kormányok és hatalmak között, majd népek feje és az ártatlanok sírja fölött…