„A szegénység legfőbb jellemzője, hogy megsemmisíti a jövőt.”
George Orwell
Folytassuk akkor a legutóbbi bejegyzést… Viszont előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy míg a nyúl ürege roppant mély és szerteágazó, az üreg mélye egy olyan kevésbé ismert és eltitkolt világot rejt magában, melynek létezését és működését és az összekapcsolódó járatrendszerhez hasonló átláthatatlanságát, elképesztően nehéz lesz felfogni és megérteni. Ezen összefüggések bemutatása érdekében pedig, kénytelen leszek ezt a szokottnál is bővebben kifejteni. Így bár a fenti idézet elsőre kicsit idegenül hathat az üregre vonatkoztatva, mégis jó indokom van arra, hogy ezzel a gondolattal indítsam a bejegyzést, ezért okkal maradtam Geroge Orwell meglátásainál. Amely csakúgy, mint az előző poszt esetében, szintén végig fogja kísérni annak folytatását és kölcsönöz neki egyfajta gondolati keretet vagy hiteles alátámasztást. Mellyel ismét bebizonyíthatom, hogy nincsenek véletlenek, mert minden okkal történik a világunkban. Ahogyan az is igaz, hogy valóban minden-mindennel összefügg és „vezetőink” pillanatnyi fejlettségi szintjén hozott cselekedetei vagy érdekvezérelt döntései, nem saját kútfőből származnak. Ám ettől függetlenül, éppúgy hatással vannak a társadalom egészére és a benne élő emberek életére. Ez pedig ismerve jelen korunk égető problémáit, nem sok jót vetít előre…
Mielőtt azonban belekezdenék a folytatásba, szeretnék előre leszögezni egy tényt. Ahogy az eddigi írásaimban, úgy ebben sem cél az USA vagy az EU, ezzel pedig a nagybetűs Nyugat ellen irányuló hangulatkeltő szándék fokozása, bár való igaz, hogy vastagon rászolgáltak erre. Mint ahogy az is, hogy egyáltalán nem értek egyet az említett két (a valóságban csak egy) hatalmi tömb geopolitikai irányultságával és az általuk képviselt „értékrenddel”. Azonban részemről a kritikus vélemény formálás – a valóság mélyebb megismertetése érdekében bevetett – szándékos írói eszköz. Ennek okán a háttérben meghúzódó, világátalakító globalista szándékok és az ezt a célt kiszolgáló politikai törekvések, továbbra is számíthatnak a kiemelt figyelmemre. Egyúttal azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a fentiek ellenére, még sem vagyok Oroszország párti, mindösszesen csak reálisan szemlélem azt a konfliktust, amelybe az öreg kontinens úgymond belecsöppent, vagy inkább belerángatták, sőt kényszerítették. A mélyebb tény ennek megfelelően az, hogy a háborús konfliktusokat és a politikai feszültségeket, sohasem az ezen országokban élő nemzetek vagy az ott élő kisemberek okozzák, így ezzel jobb már az elején tisztában lenni. Tehát egy texasi farmer éppúgy nem tehet ezekről a kialakult világválságokról, mint egy német autóipari munkás, egy holland tulipán termelő gazda vagy éppen egy orosz szoftverfejlesztő sem. A világ problémáit sohasem az átlagemberek okozzák. Ők egyszerűen csak élni és boldogulni szeretnének valahogyan. Így általában a pornép mindössze elszenvedője annak az egykor szabadjára engedett – majd a világot kis gömböcként felfaló, mára kezelhetetlenül elszabaduló – kapitalista kizsákmányolásnak, amely napjaink geopolitikai válságait rendszeresen és megállíthatatlanul előidézi. Az igazság az, hogy az embernek soha, semmi sem elég… Mindig több és több kell. Mert amíg kielégíthetetlen és végtelenül mohó vágyait próbálja csillapítani, addig a belülről folyamatosan növekvő mardosó éhsége, csak egyre tovább kínozza. Ezt a telhetetlen étvágyat tehát a benne élő feneketlen üresség táplálja. Miközben eszébe sem jut, hogy a szerzés és a birtoklás, az anyagi előnyök vagyonként és befolyásként történő felhalmozása, csupán pillanatnyi és múló örömöt rejthet magában. A valóságban a vagyon, a hatalom és a hírnév nem marad fent örökké. Mert az ember egyedül érkezik és ugyanúgy távozik ahogy jött. Meztelenül, az anyagi lét minden csillogását és kötelékét hátrahagyva. Mely után, csakis az marad meg a világnak, amit az élete során alkotott. Ha szenvedést, nyomort és halált hagyott hátra, akkor csak a bánat marad utána a világgal. Míg, ha segítette, fejlesztette és támogatta a környezetét, úgy ő maga is építette a világot és az emberiség egy újabb lépcsőfokkal kerülhetett közelebb az ég felé. De sajnos a legtöbbünk, közel sem tart még ezen a szinten. Így mindössze az anyagi világ értékrendjébe beleragadva, próbáljuk önző vágyainkat egyre erőszakosabban, ám mégis hiábavalóan csillapítani. Miközben vakon és hazug illúzióban éljük mindennapjainkat, személyes környezetünkből a világ szenvedését teljesen kizárva, és egyéni felelősségünket másokra hárítva.
Épp egy ilyen illúzió az is, amiben jelenleg élünk és amelyet naponta hajszolunk. A hőn áhított nyugati értékrendet, a jólétet, a szabadságot és a demokráciát éltetve és képviselve. De ez csak egy illúzió, melyet önmagunk becsapására és megnyugtatására hoztunk létre. Mert mi is egyfajta belső űrt szeretnénk kitölteni önmagunkban. Mi itt Közép-Európában, akik átélték az elmúlt évszázadok történelmi viharait, viszontagságait, háborúit és szenvedéseit, szintén egy jobb élet reményét hajszoljuk. Jólétre, sikerre, elismertségre, gazdagságra, egy biztosabb és kiszámíthatóbb jövőképre vágyunk. De nyugaton sajnos mindezt már nem fogjuk megtalálni. Bár lehet sokan nem értenek majd ezzel egyet, de ezeket az „értékeket” már hiába is keressük tőlünk nyugatabbra vagy akár a nagy vízen túl. Mindez már csak egy tündérmese… Mese az egykori amerikai álomról, a nyugat csillogásáról, a szabad életről és a demokratikus jóléti államokról. A valóság kiábrándító közönye, ezzel szemben rideg, durva és kegyetlen. Odaát valójában a vakítóan színes neonfények ragyogása és a felhőkarcolók üveg-márvány felületeinek szemkápráztató tükröződései egy végletekig romlott, közömbös és irigy világot takarnak el a szemeink elől. Mivel a jólétnek és a gazdagságnak, hatalmas ára van. Mely árat mindig másokkal fizettetnek meg. Mert a nagy szabad kapitalista piacgazdaság, valójában a világ és az emberek kizsákmányolására épül, amit – az átmeneti jólétünk miatt – mások szenvednek meg. A legszörnyűbb talán, hogy bőven juthatna mindenkinek mindenre és az életnek egyáltalán nem kellene szenvedéssel telinek lennie. De fontosabb számunkra a hatalom, a birtoklás vágya, hogy megtudjuk különböztetni önmagunkat a másiktól, hogy magasabb pozícióba helyezkedjünk, kiválva ezáltal a társadalomból. De ezzel mindössze egyetlen baj van, mivel mindig lesz egy ember a háttérben megbújva, aki a piramis csúcsa felé törekszik. Mert ahhoz, hogy valaki uralkodhasson, sajnos 8 milliárd másik embert kell szolgává tenni vagy eltaposni. Így lehetünk bárhol a piramison belül, mindig lesz alattunk és felettünk is valaki. A kérdés tehát adott. Mi végre is kell ez a kötött és megosztó társadalmi berendezkedés a világnak? Ha abból csak néhány kiváltságos profitálhat és enyhítheti vele saját belső mardosó ürességét és rejtheti hatalmi álarc mögé, elődjeitől és felmenőitől öröklött pszichopata hajlamait?
„Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese s a hatalom ugyanakkor egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen társadalom nem lehet sokáig stabil. Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kiművelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni. Végeredményben hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet.”
George Orwell: 1984
De, ezen bevezető gondolatokon túllépve, ideje szembenézni a lesújtó és kijózanító valósággal és lenyelni azt a bizonyos piros pirulát. Majd ébredés után kijelenteni azt, amit eddig sokan nem mertek. Miszerint, a „Nyugat” valójában sohasem volt a barátunk. Az Unió sajnos nem más csak egyfajta széthúzó politikai és gazdasági érdekszövetség, melyet valakik a háttérből, központi irányítás alá szeretnének vonni. Mi pedig ezzel a választással – a hatalmi törekvések elfogadásával – feladnánk a kultúránkat, a nemzeti identitásunkat és az egyéni világlátásunkat. Mindent, amit eddig a világban képviseltünk. Ám ha mindezt elfogadjuk és mások kezébe adjuk önrendelkezési jogainkat, hogy cserébe valami ködös és megfoghatatlan elképzelésként „egységes európai értékrendnek” megjelölt, valójában pillanatnyi geopolitikai érdekek diktálta, közös gyarmati létben egyesüljünk, abból várhatóan csak fájó nemzethalál lesz. Míg ezzel a gazdag, ám viszontagságos és igencsak elferdített történelmünk, a múlt homályába veszve örökre köddé válna. Persze ezzel a megállapítással nem a magyar nemzeti öntudatot próbálom mások fölé emelni, hanem csak a múltunkra, értékeinkre és az identitásunkra szeretném felhívni a figyelmet. Mert nem biztos, hogy az a fejlődésünk záloga, ha az irányítást átadva beleolvadunk egy olyan „egységbe”, amiről valójában nem sokat tudunk. Amelyet azok az emberek irányítanának, akik jelenleg is a háttérbe húzódva befolyásolják a világ történéseit és akiknek nem ismerjük se a rövid, se a hosszútávú szándékait. Az indító gondolatok pontosan ezen aggályokat fogalmazták meg, mert az ember kielégíthetetlenül mohó és birtokló szándéka, mindig az önzés és vele mások kizsákmányolása felé mutat. Ennek ellenére mégis megértem azokat, akik nem így vélekednek. Akik inkább az anyagi jólétet és nyugati értékeket keresik. Mert mi, akik sokáig a vasfüggöny mögé zárva éltünk, teljesen máshogy értelmezzük a szabadság fogalmát és inkább tekintünk ezért ellenségként keleti irányba az orosz hatalomra és okoljuk őket mindenért. De talán nem is tévedhetnénk most ennél nagyobbat. Mert amit igazából legbelül keresünk, azt a fajta kincset mi őrizzük a világnak és a Nyugat valójában, sohasem birtokolta…
Szóval mindezen belső félelmekre alapozva, miszerint a múlt egyszer újra megismétli önmagát és a nagy Oroszország ismét lerohanhatja majd Európát, elég volt ezt a félelemet indokként és ürügyként felhasználni és a fél világ máris engedelmessé és manipulálhatóvá vált. De hogy ezt a gondolatot és vele az állításom is alátámasszam, nézzük meg kinek is állhatott érdekében ezen zsigeri reakcióra építeni egy újabb konfliktust, mely szembenállás jóval összetettebb, mint azt hihetnénk… És igen, ha most arra gondolsz, hogy a múltkori bejegyzés sorába zökkenőmentesen beilleszkedik a jelenlegi gondolatmenet, akkor kezded érteni az összefüggéseket. Miszerint soha, semmi sem történik véletlenül és minden válság előre megtervezett. De hogy feltegyek egy kérdést, hallott már valaki a „think tank” kifejezésről? Nos ezen szervezetek, egyfajta agytrösztként végeznek kutatásokat és elemzéseket, illetve adnak stratégiai tanácsokat, segítve a regnáló politikai hatalom által kitűzött célok elérését és hatékony megvalósítását. Ezt a tanácsadói tevékenységet és befolyásoló képességet megismerve felvetődhet azonban a kérdés, hogy az európai kontinenst mostanában érintő válságok sora, valójában mikor lettek egyfajta forgatókönyvbe beillesztve és kinek az utasítására kezdődhetett el, az abban foglaltak megvalósítása? De hogy miért teszem fel ezt a kérdést? Mert közel tíz évvel ezelőtt, valaki egyszer már felvázolta ezt a menetrendet. Történetesen nem is valaki, hanem egy nemzetközi ügyekkel és geopolitikával foglalkozó stratéga egyenesen az Államokból… A kérdés, hogy csakúgy, mint Orwell estében, aki az 1984 című művével szintén a jövőbe láthatott, vajon ez a stratéga már előre ismerhette a most kialakult helyzetet? Vagy az már jóval ezelőtt eldöntött volt, mert hamarabb létezett ez a forgatókönyv? Esetleg a világ legnagyobb döbbenetére és tekintettel a tevékenységére, maga is aktívan szerepet vállalhatott annak előkészítésében és megalkotásában? Valószínűleg ezt sohasem fogjuk megtudni, de mégis elképesztő az egyezés, mely a mai történéseket évekkel ezelőtt megjósolta. De, mint tudjuk, nincsenek véletlenek…
Ez a nyilatkozat George Friedman-tól származik, még 2015 elejéről (mely videó megtekinthető a YouTube-on). Akkortájt, amikor már teljesen belendült az amerikai geopolitikai gépezet és javában kontrollálta a világban most tapasztalható, de akkor még jövőbeni folyamatok várható történéseit. Ahogy az előadáson fogalmazott, pontosan tudták, hogy az Európai Unió nem valódi közösség és azon belül nincs semmilyen egység, ez pedig remekül felhasználható ellenünk. Azonban nem tudnak mindenhol egyszerre jelen lenni, így a kézenfekvő megoldás számukra az, ha a saját Amerika barát embereiket ültetik kulcspozícióba, miközben a nemzeteket egymásnak uszítják és ennek érdekében az egyes országokat, eltérő módon támogatják. Utólag visszatekintve, de akár az Unióban meglévő belső feszültségeket és ellentéteket is figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy ez az elképzelés, elég jól sikerült. Mert ezzel olyan egyébként jól működő nemzetközi kapcsolatokat is sikeresen szétbomlasztottak, mint amilyen például a Visegrádi Együttműködés (a V4-ek kapcsolata) volt. De az interjúra visszatérve, az USA-ban azzal is tisztában voltak, hogy Oroszország az Ukrajnát érintő nyugati befolyás ellen, kötelező érvényességgel fel fog lépni. Egyszerűen nem tehetett ellene mást. Hiszen a küszöbön megjelenő nyugati fenyegetés, vele a NATO bővítési szándéka, súlyos biztonsági aggályokat jelent számára, miközben ezen semleges zóna elvesztése saját létezését és hatalmi pozícióját veszélyeztetné. Nos, szerintem erre is mondhatjuk, hogy valós félelmeken alapult. Tekintve az EU Oroszországra kivetett büntetőszankcióit, az Ukrajnának nyújtott támogatásait és a NATO, Orosz-Ukrán konfliktusban történő szerepvállalását. A fegyverszállításokat, a segítségként nyújtott hírszerzési és kiképzési támogatásokat, a többször belengetett légtérzárlatot és ellenőrzést, később Finnországgal és Svédországgal történő bővítését, majd és nem utolsósorban Ukrajna várható Uniós és NATO csatlakozását. A NATO tehát folyamatosan bővíti hatókörét, miközben Oroszország határaihoz közeledve, örült fegyverkezésbe és csapatösszevonásokba kezdett a keleti oldalon, válaszul az Orosz fél, rosszalló megjegyzéseket megengedő, ám nagyon is érhető reakciójára. Ekkora nyugati képmutatást azért valljuk be, elég ritkán látni. Ez tehát egy szándékosan okozott és súlyos nyugati provokáció volt, mely egy újabb kikényszerített háborút követett. Melyben csakúgy, mint annak idején Koreában, Vietnámban, Afganisztánban, Irakban és Líbiában (csak a legismertebb konfliktusokat említve), most Ukrajna és vele együtt várhatóan Európa területére helyezték át, az aktuális geopolitikai érdekek miatt kialakult, proxy háborút folytató ütközőzónát. Nos, ehhez az eszkalációhoz és vele egy esetleges atomháborúhoz, egyre közelebb sodródunk. Köszönhetően, a háborús lázban égő – megvásárolt és hatalmi pozícióba ültetett – nyugati vezetőinknek. De ismét visszakanyarodva az elhangzottakhoz, amit viszont az USA-ban mindenképpen megakartak akadályozni, az Németország és Oroszország közötti élénkülő gazdasági kapcsolatok megerősödése és a további kölcsönös együttműködések érdekében tett törekvések voltak, melynek elmélyülésére reális esély mutatkozott. Mert ez volt az a fenyegetés, amitől az USA mindig is tartott. A német tőke és technológia és a korlátlan orosz nyersanyag és más erőforrások egymásra találásának rémképe. Pontosan ezt sikerült megakadályozni azzal, hogy előzetesen az Északi Áramlat-2 gázvezeték egyes szakaszainak engedélyezését (mely ellen az USA a kezdetektől, minden lehetséges módon tiltakozott), építését és átadását is folyamatosan hátráltatták különböző politikai okokra hivatkozva. Részben mondvacsinált „környezetvédelmi aggályok” ürügyén, vagy az addigi tranzit országok megkerülése okán (főként Ukrajna esetében), a csökkenő gázszállítás és az ennek köszönhető kieső bevételek felett érzett aggodalmak (mely dollár milliárdokban volt mérhető) miatt történtek. Majd pedig a végső aduászként előhúzott – később az unalomig hangoztatott – az Unió gazdaságát érintő, a földgáz-kereskedelemben kialakult függőségi viszony, az orosz befolyás csökkentése miatt. Mindezen hátráltató tevékenységeket végérvényesen lezárta és ezzel az EU energia- és külpolitikáját ténylegesen átszabta (egyúttal annak gazdaságát teljesen kiszolgáltatta) az Északi Áramlat-1 és 2 tenger alatt futó gázvezetékeinek 2022. szeptemberében történt felrobbantása. Ezzel pedig sikeresen és végérvényesen éket vertek a keleti és nyugati gazdasági és politikai kapcsolatok közzé. Melynek köszönhetően, az orosz „gázfüggőségtől” és a kétirányú gazdasági kapcsolatoktól Európát sikeresen megszabadították. Míg a kiváltott oroszfóbia miatt és a közben igencsak megerősödött zöld lobbi tevékenységének hála, a német és azzal együtt a teljes EU gazdasága a földbe állt. Mely gazdasági visszaesést tovább mélyítve és hamis klímavédelemi elképzelések mögé bújtatva – a klímahiszti ürügyén – a nagy zöld átállás és a megújuló energiatermelés (észszerűtlennek tűnő, ám valójában nagyon is átgondolt) erőltetésével összhangban és azzal párhuzamosan, bezárták a német atomerőműveket. De miért is volt ez átgondolt? Mert pontosan ez volt vele a cél. A kialakított energiahiányból következő, újabb energiafüggőséggel az EU gazdaságát erősen visszavetni, majd ennek köszönhetően még nagyobb gazdasági, politikai és katonai befolyást és függőségi viszonyt elérni a kontinensen. Azt pedig ugye nem kell ecsetelnem ezek után, hogy mindezen törekvési szándékok mögött – a videón elhangzó kijelentésekkel összhangban – mely állam is állhatott…
„Soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.”
George Orwell: 1984
Talán mindezek alapján elmondható, hogy miközben Európa lakossága az egymást követő válságok sorát élte át és küzdött meg azokkal, olyan összetett és félrevezető kommunikációval szembesülhetett a mainstream médiából, hogy azt még egy brazil szappanopera rendezője is megirigyelhetné. De természetesen tudjuk, hogy mindig az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Kiváltképpen, ha ezen drámai fordulatokat és „előre nem látható” folyamatokat egy seregnyi agytröszt és politikus tevékenysége is külön elősegíti.
Nézzük meg hát, kinek a gazdasági és hatalmi érdekeit, illetve geopolitikai elképzeléseit is sértette, részben az olcsó és bőséges orosz fosszilis energiahordozókra és a hatalmas orosz felvevőpiacra épülő, egységes és erős európai gazdasági unió létrejötte? Nos ezen a ponton ismét fölvesszem a fonalat és folytatom azt a magyarázatot, melyet az előző bejegyzésben kezdtem el boncolgatni a gazdaság és az azt kiszolgáló politikai berendezkedés szorosan összefonódó kapcsolatáról és a mögötte meghúzódó globalista törekvésekről. Mert bizony a napi megélhetés nehézségei, a gazdasági eredmények romlása, a vitatott politikai intézkedések meghozatala, korunk válságai és háborús konfliktusai, illetve a szabadságjogaink fokozatos korlátozásai, mind egy nagy „közös” cél érdekében történnek. Az egypólusú világrend megőrzése miatt, melyhez szükséges a világ valutájának, a petrodollár hatalmának fennmaradása. A szálak pedig mindössze egyetlen a háttérben meghúzódó globalista érdekcsoport irányba mutatnak, melyekről sokan még azt sem tudják, hogy az valóban létezik.
Mielőtt azonban ezt bővebben ismertetném, szükséges lenne ennek megértéséhez egyfajta viszonyítási vagy összehasonlítási alap felvázolása. Mivel számszerűen kifejezve elképesztő méretű kezelt vagyonról és ennek nagyságához kapcsolódó gazdasági befolyásról vagy ha úgy tetszik, hatalomról van szó. Ha valaki hallott már a világ három legnagyobb befektetési alap kezelőjéről, melyek név szerint a BlackRock, a Vanguard és a State Street akkor lehet némi fogalma arról, hogy hová is szeretnék ezzel kilyukadni. Ezek a vagyonkezelő alapok, főként ETF kereskedéssel foglalkoznak és a befektetőik érdekében tevékenykednek. Mindezt ezt olyan sikerrel és hatékonysággal teszik, hogy jelenleg ez a három alapkezelő, összesen több mint a 20 billió (20 ezer milliárd) dollárt kezel részvényekben, ezzel pedig szinte az összes létező amerikai és nagyobb külföldi cégben és vállalatcsoportokban 10-15% vagy még annál is nagyobb részesedéssel és ennek köszönhető szavazati aránnyal rendelkeznek. De hogy mégis mekkora ennek a kezelt vagyonnak a mérete? Nos egyedül csak az USA éves GDP-je nagyobb ennél az összegnél, amely az IMF 2024. áprilisi adatai alapján 28,783 billió dollárra rúg. De akár Oroszország éves GDP-jéhez (2,06 billió dollár) is viszonyíthatjuk, mely ennek mindössze az egy tizede… Illetve akár a világ teljes adósságához is mérhetjük, mely 2023-as év végén kb. 235 ezer milliárd dollárra emelkedett. Ezen adósság összegéhez viszonyítva, annak majdnem a 9%-a! Mégis a legmegdöbbentőbb talán az, hogy az említett cégek között szoros kapcsolatot lehet felfedezni, mivel azok egyúttal, egymásnak is a részvényesei. Az pedig, hogy a három cég mögött valójában kik is állhatnak és milyen mértékben a tulajdonosaik azoknak, valójában sűrű homály fedi… Ezt az elképesztő vagyont tehát mindösszesen három cég felügyeli a világban, amely egészen hihetetlen. De hogy ezek a részvény befektetések, mégis mely ismert cégekbe és vállalatokba történtek, arról az alábbi nagyítható kép adhat bővebb információt:
A fenti képet elnézve – a világ minden táján – szinte minden ismert cégben és vállalat működésében jelen vannak. Ennek köszönhetően az adott piacra, a gazdaságra és a politikai szándékokra, ezzel pedig a társadalom egészének működésére is igen jelentős befolyásoló és érdekérvényesítő hatással bírnak. Miközben a kezelt összeg nagyságának köszönhetően, tevékenységük már nem csak a növekedésben, a terjeszkedésben és a profitmaximalizálásban nyilvánul meg, hanem képesek a lobbi tevékenységükkel az Egyesült Államok kormányának politikai rendszerébe, egyfajta jól bevált forgóajtós módszerrel hatékonyan és könnyedén beleavatkozni. Ezáltal helyezik fontos kormányzati területek élére vagy kiemelt tanácsadói pozícióra, azokat a saját elkötelezett embereiket, akik segítségével a globalista törekvéseiket, a hatalom háttérből való gyakorlását és irányítását eredményesen kivitelezhetik. Így szinte nincs olyan kormányzati, gazdasági vagy szolgáltatói terület, amelyet ne tudnának a saját elképzeléseiknek megfelelően átalakítani vagy kontrollálni. Ennek megfelelően jelenlétük és befolyásuk a kiemelt ágazatokban, úgy mint, a hadiiparban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban és az állattenyészésben – ehhez kapcsolódóan az élelmiszer előállítás területén – éppúgy megtalálható, mint a bányászati- és energetikai, olaj- és vegyipari, banki- és pénzügyi, nyugdíj- és biztosítási, technológiai, játék- és szórakoztató ipari, hírközlési- és média, internet- és telekommunikációs, közlekedési- és szállítmányozási, autó- és repülőgép gyártói, vendéglátóipari, szolgáltatási, ruházati, online és hagyományos kereskedelmi szektorok berkeiben. Így hát éppúgy érdekeltek a gazdasági válságok létrehozásában, mint az elhúzódó háborús konfliktusok vagy az egészségügyi vészhelyzetek megteremtésében. Hiszen minden egyes megvalósult válságnak köszönhetően, az adott szektorban rekord méretet fog elérni a bevétel. Mindösszesen csak a válságot kiváltó okot kell hozzá megteremteni és az érdeklődést kell hozzá fenntartani. Tehát az elhúzódó háborús konfliktusok brutális profitot termelhetnek a hadiiparnak és a bankszektornak, mivel a modern fegyverrendszerekhez csak csillagászati áron és megfelelő politikai elkötelezettség mellett lehet hozzájutni. Míg a haderő többlépcsős fejlesztési költsége a meglévő kormányzati szándék ellenére, még a megrendelő állam számára sem könnyen kigazdálkodható. Így ezen hadiipari fejlesztésekhez és a szerződésben rögzített eszközök beszerzéséhez, bődületes hiteleket kell felvenni. De éppúgy elképzelhető egy világméretű járvány „hatására” kifejlesztett és legyártott vakcinák beszerzésére és leszállítására kötött sok százmilliós nemzetközi szerződések megkötésének folyamata, mely a WHO felügyeletének és teljes kontrolljának hála, a gyógyszeripari lobbi pénztárcájában fog csilingelni. Ahogyan az is, ha a már ismertetett gazdasági folyamatoknak és a támogatott politikai szándékoknak megfelelően, leépítik az egészségügyet, az oktatást és a folyamatosan érkező, egyre újabb és újabb válságoknak köszönhetően – az elszegényített társadalomban – a perifériára szorult emberek tömegének életét és a jövőjét teszik tönkre. Így ez a gondolatmenet, ismételten eljutott a bevezető idézet, kíméletlenül realista megállapításához, pont ahogyan azt már az elején ígértem.
De mindezen globalista világátalakító törekvések, várhatóan még csak ezt követően fognak igazán felerősödni. Hiszen csakúgy, mint a sakktáblán, az ehhez szükséges területeket és kulcspozíciókat már elfoglalták. A társadalom átalakítására tett szándékuk, pedig már régóta ismerhető. Így a hamarosan bevezetésre kerülő digitális személyazonosítás, a vakcinaútlevél, az internetre csatlakoztatott eszközök használatának nyomon követése, az üzenetküldő alkalmazások titkosításának feloldása és az abban található információk megismerése, az állampolgárok viselkedésének kiértékelése és a megfigyelésének szándéka, már régen elképzelésekbe és arra épülő javaslatokba lettek átültetve. Ezekből a megfigyelésekből begyűjtött, brutális méretű adatok feldolgozásához és kiértékeléséhez pedig, szükséges lesz a mesterséges intelligencia felhasználása. Míg a készpénzhasználat fokozatos megszüntetésével, majd a digitális valuta bevezetésével, a klímavédelmi intézkedések miatti karbonlábnyom csökkentés érdekében – a 15 perces városainkba bezárva – nemcsak a szabadságunkról fogunk végül lemondani, hanem minden meglévő anyagi javainkról és tulajdonunkról is. Ezzel viszont végérvényesen elveszítjük az eddig szabadnak tartott életünket és a jövőnk feletti önrendelkezésünket. Míg gyermekeink már egy olyan mesterségesen kontrollált Orwell-i világba fognak megszületni, melyet eddig elképzelni sem tudtunk volna.
„Még technikai fejlődés is csak akkor következik be, ha eredményeit valamiképpen fel lehet használni az emberi szabadság csökkentésére.”
George Orwell
Ez tehát a ránk váró jövőkép, melyet már sokszor és sokféle irányból megközelítve ismertettem meg eddig és adtam át azokról a saját meglátásaimat. Őszintén szólva, annak örülnék a legjobban, ha utólag mindez valóban csak konteónak minősülne és néhány év múlva, már csak kínos félretájékoztatásnak és hazug előrejelzéseknek bizonyulnának, itt a blogban közreadott bejegyzések. De attól tartok, a jelen világunkban tapasztalható válságok, konfliktusok és változások alapján, hogy akár csak Orwell egykori előrejelző meglátásainak, úgy nekem is reális és valós végkövetkeztetéseim lesznek. Így, ha azt nem is kérhetem tőled, aki ezeket a befejező sorokat olvasod, hogy minden itt közreadott gondolattal szemben légy megértő és elfogadó, mert azt teljesen a saját világlátásodra bízom. Mégis ezen bejegyzés elolvasását követően, a külvilág helyett próbálj egy kicsit befelé nézni és az itt felmerült kérdéseidre – a belső hangodra is figyelve – a válaszokat önmagadban megtalálni. Mindezt azért, hogy az alábbi lezáró gondolatnak, ne adjunk esélyt idővel valósággá fejlődni. Életünk pedig egy fejlődő és növekedő létezésben találhasson újra értelmet és egy sokkal szabadabb, korlátoktól mentes jövőképet…
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
George Orwell: 1984
Kapcsolódó bejegyzések: