VILÁGNÉZETI BLOG
„Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.” Armin Navabi A mai poszt témája vagy ha úgy tetszik iránya kicsit nehezen született meg. Nem is afféle időszakos alkotói válság volt ez, inkább egyfajta ötlettelenség vagy az elképzelés hiánya. … Olvass tovább
Vannak pillanatok, amikor nyugtalanul kavarognak bennem a gondolatok. Valahol messze a távolban, a múltban járnak. Lelkem emlékei repítenek vissza, egy régi álomba. Álomba egy nyárról, mely forró volt és oly perzselő, mint a nap felszíne. Bár forróság volt, mégis árnyas fák adtak előle rejteket. Menedéket nyújtva egy érzésnek, mely új volt még számunkra. Vigyáznom kellett … Olvass tovább
Álom volt számára az első gyönyörű naplemente, mint egy csodálatos érzelmi színkavalkád. Ezernyi színbe burkolt végtelenül lágy érintés volt, mely andalítóan mámoros hangulatba hajszolta boldogságra vágyó lelkét. Így látta ezt ő akkor. Egy festő szemével, ki a lenyugvó nap sugarát ecsetjeként használta, éppen megpihenni készülő égi festővásznán. Meleg tónusú színeket keverve ki palettáján, egy békésen … Olvass tovább
Azóta is figyelte, a legutóbbi találkozásuk óta. Bár közben évek teltek el és látszatra nem változott semmi körülötte, ő mégis szemmel tartotta. Kereste az alkalmat, amikor végre eljön az ő ideje. Amikor végre megkaphatja azt, amire évtizedek óta vágyott. Évtizedek. Milyen furcsán cseng ez most. Nem értette. Máskor csak szempillantásnak tűntek számára a századok, nem … Olvass tovább