Álom egy nyárról

Vannak pillanatok, amikor nyugtalanul kavarognak bennem a gondolatok. Valahol messze a távolban, a múltban járnak. Lelkem emlékei repítenek vissza, egy régi álomba. Álomba egy nyárról, mely forró volt és oly perzselő, mint a nap felszíne. Bár forróság volt, mégis árnyas fák adtak előle rejteket. Menedéket nyújtva egy érzésnek, mely új volt még számunkra. Vigyáznom kellett … Olvass tovább

A szél

Szeretem a szelet, mert szabad, független és kissé hóbortos is talán. Néha elviselhetetlenül hideg tud lenni. Kemény, zord arccal rohan a világban, nem törődve senkivel és semmivel. Ilyenkor nem lehet megállítani és lecsillapítani a dühét. Várni kell, hogy alábbhagyjon kissé a haragja. Lassan nyugszik csak le, és talán haragszik is magára, miközben fáradtan fújja tovább … Olvass tovább