VILÁGNÉZETI BLOG
Esett. Talán már órák óta, mégis nyugodtan és békésen állt a szürke ég alatt. Nem volt esernyő nála, amivel felfoghatta volna az ég könnyeit, melyek lassan ereszkedtek alá a szomorú felhőkből. Szerette ezt az érzést. Ilyenkor mindig megtisztult és megnyugodott tőle. Elmosta az eső a gondjait csakúgy, mint a koszt és az út porát. Megszűrte … Olvass tovább
Azóta is figyelte, a legutóbbi találkozásuk óta. Bár közben évek teltek el és látszatra nem változott semmi körülötte, ő mégis szemmel tartotta. Kereste az alkalmat, amikor végre eljön az ő ideje. Amikor végre megkaphatja azt, amire évtizedek óta vágyott. Évtizedek. Milyen furcsán cseng ez most. Nem értette. Máskor csak szempillantásnak tűntek számára a századok, nem … Olvass tovább
Szeretem a szelet, mert szabad, független és kissé hóbortos is talán. Néha elviselhetetlenül hideg tud lenni. Kemény, zord arccal rohan a világban, nem törődve senkivel és semmivel. Ilyenkor nem lehet megállítani és lecsillapítani a dühét. Várni kell, hogy alábbhagyjon kissé a haragja. Lassan nyugszik csak le, és talán haragszik is magára, miközben fáradtan fújja tovább … Olvass tovább