VILÁGNÉZETI BLOG
Régebben valaki azt mondta nekem, hogy nem szabad álmok és emlékek között élni. De butaság, ez nem így van. Hiszen mind ott élünk születésünk óta. Álmok és emlékek már a világ kezdete óta léteznek, egyszerre születtek a fénnyel és a melegséggel. Régen, talán az első csillag belsejében. Az első csillag volt az, aki álmodott, hogy … Olvass tovább
Esett. Talán már órák óta, mégis nyugodtan és békésen állt a szürke ég alatt. Nem volt esernyő nála, amivel felfoghatta volna az ég könnyeit, melyek lassan ereszkedtek alá a szomorú felhőkből. Szerette ezt az érzést. Ilyenkor mindig megtisztult és megnyugodott tőle. Elmosta az eső a gondjait csakúgy, mint a koszt és az út porát. Megszűrte … Olvass tovább
Azóta is figyelte, a legutóbbi találkozásuk óta. Bár közben évek teltek el és látszatra nem változott semmi körülötte, ő mégis szemmel tartotta. Kereste az alkalmat, amikor végre eljön az ő ideje. Amikor végre megkaphatja azt, amire évtizedek óta vágyott. Évtizedek. Milyen furcsán cseng ez most. Nem értette. Máskor csak szempillantásnak tűntek számára a századok, nem … Olvass tovább
Szeretem a szelet, mert szabad, független és kissé hóbortos is talán. Néha elviselhetetlenül hideg tud lenni. Kemény, zord arccal rohan a világban, nem törődve senkivel és semmivel. Ilyenkor nem lehet megállítani és lecsillapítani a dühét. Várni kell, hogy alábbhagyjon kissé a haragja. Lassan nyugszik csak le, és talán haragszik is magára, miközben fáradtan fújja tovább … Olvass tovább