„Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban, ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám.”
Mátrix
Fenti filmbéli idézettel nem a hatásvadászat volt a célom. De fogadjunk nem találnád ki, miért hivatkozok rá. Nem feltétlenül azért, mert a jelen bejegyzés témájába vág, bár valójában igaz is rá. Akkor miért? Nos az ok, ennél többről szól.
Mi jut eszedbe arról, ha azt mondom művészet? Igen, maga az alkotás. Mármint, ha az alkotói és nem az előadói művészeti ágról van szó. Az utóbbi igazából színészet – ami inkább alakítás, mint alkotás – bár ezt az ágat sem szeretném alábecsülni, mert elképesztően széles a paletta. Természetesen fontos helye van a világunkban utóbbinak is, bár az igaz, hogy egyre jobban elkorcsosul a médiának köszönhetően. Végül is így lesz egy olasz operaelőadásból, 15 másodpercnyi tiktok táncika. Hiába, egyre alacsonyabb lesz a társadalmi igényszint. De térjünk is vissza a kérdésre.
Az alkotás önmagában csak egy eszköz. Eszköz ahhoz, hogy a művész felkeltse a szemlélődő érdeklődését, az alkotásának köszönhetően. Így miközben elgondolkodtat annak mélyebb üzenetén, egyúttal egyfajta tanítást is átad a tudatalatti számára. Mintegy magot ültetve lelkünkbe, mely megfelelő táptalajba kerülve kihajt és szárba szökken. Mi szokott kihajtani? Valójában a növények. Tehát, a művészet egyetlen és végső célja elérni, hogy gondolati úton a benned meglévő tudásfádat növekedésre késztesse. Szemlélődés, befogadás, elfogadás, megértés, fejlődés, növekedés. A spiritualitás és az élet alapfogalmai. Ezért a művészet maga az élet, a tanulás, a fejlődés és a növekedés útja. Most helyezd el ezeket az idealista tanokat egy anyagi világban és megérted a fenti idézet üzenetét, és az ezt követő gondolatmenet mély mondanivalóját.
Jelen bejegyzéssel kapcsolatban, előre szeretnék figyelmeztetni mindenkit. Nehéz lesz befogadni. Valószínűleg sokaknál kiveri majd a biztosítékot, és vált ki belőlük heves tiltakozást vagy ellenállást. Ez várható is. Mert mindaz, amit most megosztok, magát az anyagi világunk működéséhez köthető emberi egot támadja be. Azzal, hogy megkérdőjelezem annak hibás szemléletmódjából elfogadott eszmerendszerét, és az arra felépített hitvilágát.
„Az értékrend hiánya” bejegyzésben, megismertetettem az első láb alátámasztását képviselő eszmerendszert. A szék következő második lába, funkcióját tekintve magát a hamis ideológiát elfedi, és egy mindent leplező illúzióval egészíti ki. Teszi mindezt úgy, hogy a társadalom felkínál egyfajta óhajtott és vágyott, ám mégis elérhetőnek tűnő célt az egyén számára. Mely cél lényegében azt az illúziót kínálja, hogy a független anyagi jólétet elérve, az egyén kiemelkedhet a társadalom szövetéből és növekedésnek indulhat, önnön erejéből. Ezen változás a saját életünkre kivetítve, a fejlődés és növekedés reményét kínálja az anyagi létben. Ez a cél az eszmerendszerből adódva elvi lehetőségként, bárki előtt nyitva állhat. Úgy, hogy az ehhez vezető utat, az anyagi függetlenedés szándékát – a megszerezhető javak tekintetében – és annak eszközét, a pénzt helyezi a fókuszba.
A társadalom szövetéből történő egyéni kiemelkedés vágya és a növekedés igénye, egy hamis ideológiára, és az azt leplező illúzióra építve adja a lehetőséget, hogy a kijelölt cél elérése érdekében – az egyén fejlettségi fokának függvényében – akár mindent, és mindenkit felhasználjon vagy beáldozzon. Ily módon a pénz, mint eszköz általában véve mindennél és mindenkinél fontosabbá válik. Ennek bizonyítására elég csak körülnézni a világunkban. Persze, a társadalmat alkotó egyének fejlettségi szintjét figyelembe véve, már előzetesen borítékolható lenne a teljes káosz, ezért az eszmerendszert és a társadalmi létet elvárásokkal, szabályokkal, törvényekkel, morális és erkölcsi értékrenddel, illetve rendfenntartói és büntetőeszközökkel is korlátozzák. Ez természetesen alapvetően szükséges, hogy a rendszer többé-kevésbé működőképes maradjon. A probléma csak az, hogy ez a korlátozó rendszer, korántsem tökéletes. Sok esetben, eleve szándékosan létrehozott kiskapukra épül, így az azt ismerők számra a rendszer könnyen kijátszható. Ez pedig hatalmas előnyszerzésre ad lehetőséget. A társadalom tehát, az anyagi rétegződésnek és az abból származó lehetőségeknek köszönhetően, közel sem igazságos. Az igazság megléte vagy annak hiánya, pedig egy új fogalomként kapcsolódik bele ebbe az eszmefuttatásba. A gondolatot kicsit tovább folytatva adott tehát a lehetőség, hogy az egyénre bízzunk egyfajta morális döntést, ami lényegében ismét egy egyenlet. Az egyenlet alkotó elemei már ismertek. Úgymint az anyagi világ adott keretrendszere és az erre épülő ideológiája; az abból származó hamis anyagelvű értékrend; az ezt elfedő illúzió, az elérhető cél lehetősége; és végül a célhoz vezető út, ami a lényegében a pénzszerzés és annak köszönhetően az anyagi függetlenedés. Míg ezen alkotó elemek összessége – az egyenlet eredménye – adja lehetőséget, hogy az egyén kiválhasson a társadalom szövetéből és növekedésnek induljon. Mit tesz ebben az esetben az egyén? Vajon áthágja az ezt védő társadalmi korlátozásokat vagy nem? Illetve mi történik abban az esetben, ha úgy dönt, hogy ezen korlátokat mégis átlépi? Ennek a döntésnek, mint már tudjuk ára van. Hiszen a cél elérése érdekében, bárki és bármi beáldozható. Mi fog történni az esetek túlnyomó többségében? Az egyén ezt átgondolva elfogadja a társadalmi korlátozásokat vagy ezeket a lehetőségeket elutasítva átlépi azt? Igazából, erre a kérdésre csak a történelmünk és jelenkori világunk adhat választ és magyarázatot. Ennek eredményét viszont mindenki ismeri…
Mindezeken kívül az elméletet bonyolítva tudható, hogy a társadalom szerkezete már eleve vegyes lehetőséggel és eltérő képességekkel megáldott egyénekből, összetevődő népességgel rendelkezik. Mivel anyagi világunkban élünk, a létfenntartásunkhoz szükséges alapvető feltételeket, ma is biztosítanunk kell. Bár a modern kori „civilizált” világunkban, legtöbbször már nem az életünket tesszük kockára, hogy egy veszélyes vadászaton elejtett préda segítségével túléljünk egy rövidebb időszakot. Mégis, pusztán összehasonlítva befektetett időt és energiát, a megélhetés manapság is inkább küzdelemnek számít a legtöbb ember számára. Persze vannak szerencsésebbek, akik már „megtalálták” a számításukat a nagyvilágban, azt csinálják, amit szeretnek és abból többé-kevésbé viszonylag jól meg is élnek. A rendszer azonban elég ingatag, és egyre kevesebb ember találja meg úgymond a napi gondok nélküli, tisztes megélhetését. Ez azonban kultúrától és az adott szűkebb társadalmi csoport, ország vagy közösség viszonyaitól is eltérő módon változhat. Így, nem lehet összehasonlítani egy gazdagabb és egy szegényebb állam polgárainak lehetőségeit. Fontos azonban tudni, hogy kultúrától függetlenül, akad azért néhány „közös értéket” jelentő és így elérni való cél. Ilyen többnyire például a tanulás, majd a munkavállalás, vele az anyagi alapok és a lakhatási feltételek megteremtése. Majd a párválasztás, a családalapítás, a gyermekvállalás, a kulturális és a szórakozási lehetőségekhez, az anyagi források előteremtése és biztosítása. Ezek összessége, viszont lényegében csak az önfenntartásra és az utódnemzésre szorítkozik. Jelenleg, ez a társadalmi rendszerünk által kijelölt életcél, az egyén számára. Mivel sok ember alkot egy társadalmat, természetesen vannak közöttük ügyesebbek, képzettebbek, tanultabbak, szerencsésebbek és kitartóbbak. Továbbá, vannak átlagos képességű emberek és vannak olyanok is, akik az életük során valamilyen okból hátrányba kerültek, az egyedi élethelyzetek, adottságok, lehetőségek vagy egyéb más hátráltató körülmények hatására. Mindezeket figyelembe véve mégis érdekes, hogy azonos életcélokat kínálunk, a másféle háttérből érkező és emiatt valószínűleg különböző személyiséggel rendelkező, egyének számára. Elvárva, hogy beilleszkedjenek és elfogadják az eltérő vagy hátrányos élethelyzetből származó különbségeket, az ennek köszönhető szűkebb, korlátozottabb lehetőségeket és a társadalom fokozott elvárásait, mindezt egy hamis eszmét és illúziót nyújtó világban. Így tehát, a társadalmi elvárásokat hallgatólagosan elfogadva, úgymond a jelenkorba beleszületve, kezdjük meg életünket. Születésünk után megismerjük, a szűk értelembe vett világunkat. Utána iskolába járunk, ahol az elvárt tananyagot betöltik a fejünkbe, szigorúan és egységesen mindenkitől ugyanazt számon kérve. Majd ki-ki eredményei és tudása alapján, lehetősége és szerencséje szerint, a társadalom valamelyik szegmensében munkát vállal. Ahol javakat termel, szolgáltatásokat nyújt, alkotásokat készít vagy éppen csak a közösségért dolgozik. Közben családja lesz, gyermekeket vállal, akiket felnevel, majd ők is folytatják ugyanezt a sormintát. Érkeznek az unokák, miközben a nagyszülők megöregednek és meghalnak. Ez tehát minden, ami jelen anyagi szemléletű világunkban vár ránk. Persze kinek több, kinek kevesebb jut az élettől, de vajon elég-e ez egy embernek? Nyújthat-e mást a társadalom az egyén számára, mint a fenti korlátozott létezést?
A társadalmi szabályok és korlátozások, bár elvileg egyformán érvényesek és vonatkoznak mindenkire, mégis az elfogadott vagy elvárt normák, az egyéni döntés keretében figyelmen kívül hagyhatóak és megkerülhetőek. Ez pedig, rendszerint összefüggésben áll azzal, hogy ki, milyen lehetőségekkel rendelkezik az életben és hogyan viszonyul azokhoz. A rendszer tehát, mindezeknek köszönhetően eleve hibás és igazságtalan. Mivel a játékszabályok korántsem egységesek, annak betartása kizárólag az egyén fejlettségére, szemléletmódjára és erkölcsi felelősségére van bízva. Ennek köszönhetően, itt jön képbe maga az emberi ego. Amely már eleve fertőzött, a hibás eszmerendszer és az illúziókra épített növekedés reménye okán. Nos, valójában erre szokták mondani, hogy innen szép nyerni…
Honnan lehet ilyen ismerős ez a sablon? Milyen eszmerendszer nyújtott még illúzióra épített célokat, az embereknek? Hát maga a vallás. A fenti sablon a lényeget tekintve, semmivel sem különbözik a vallás által elnyerhető végső jutalomtól. A felkínált lelki üdvösségtől. Élj úgy, hogy a cselekedeteid tessenek az Úrnak. Légy alázatos. Tartsd oda a másik orcádat is. Imádkozz a bűnös lelkedért! Még akkor is, ha sohasem tettél semmi rosszat az életben, hiszen már maga a létezés is egy eredendő bűn. De ha mindezt megteszed, cserébe elérheted a lelki üdvösséget, a túlvilági öröklétet és boldog leszel a mennyekben.
Így tehát, mind a materiális eszme, mind a vallás hitvilága úgy korlátozza be az egyén gondolatait és azon keresztül a cselekvését, hogy azzal akarva vagy akaratlanul – saját elhatározás vagy ráhatás alapján – de elfogadja a rendszer által nyújtott szabályokat. Azokat, amelyeket egyébként egyes emberek a saját céljaik elérésére, könyörtelenül kihasználnak és figyelmen kívül hagynak. Mi ez, ha nem kontroll és irányítás az egyén, és a társadalom egy adott része fölött? Ezzel a gondolat hasonlattal, természetesen nem azokat akartam megbántani, akik mélyen hisznek ezen vallási eszmékben. Nem a személyes hitvilágot szeretném vele megtámadni. Teljes mértékben elismerem, hogy a hit nagyon is szükséges az ember számára. Segíthet és támaszt nyújthat az egyénnek vagy akár a közösségnek akkor, amikor arra szükség van. Azt azonban tudni kell, hogy ezen eszméket egyes emberek, csoportok vagy érdekek kihasználhatják és hamis céloknak rendelhetik alá, így manipulálva vele az emberek tömegét. Mivel a megtévesztés és az illúzió fenntartása, mindig szükséges ahhoz, hogy elfedje az adott rendszer működésének hiányosságait és visszásságait, illetve eltakarja magát a valóságot. Az igazságot, mely valójában azt jelenti, hogy a cél bár elérhető, annak viszont komoly ára van, melyet szintén a társadalom és azon keresztül az egyén fizet meg. Mert, miközben ezeket az eszméket elfogadja és úgy tesz – ahogyan azt tőle elvárják – hogy a felkínált célokat elérje, lényegében önmaga is a rendszer egyik építőkövévé válik. Egyúttal a társadalmi játékszabályok elfogadásával, bár nem tudja, de önmaga is irányítható lesz. Mivel a számára kijelölt cél keresése közben, elfelejtkezik arról, hogy valójában miért is érkezett. Mit képvisel és mi is lenne a dolga a világban. Persze a rendszer, nagyon jól van megtervezve. Mivel az anyagi világban, egy hallgatólagosan elfogadott eszmerendszerben élünk, egyúttal ezernyi szálon is kötődünk hozzá. A rendszer ezt nagyon jól tudja és ki is használja. Így, teljesen függetlenedni ettől a társadalmi rendszertől, szinte a lehetetlen határát súrolja, hiszen már a születésünktől kezdve nyilván vagyunk tartva.
Végezetül el kell ismerni, hogy bár az anyagi létezés korlátai adottak, és ennek köszönhetően ezt a materialista világnézetet, az anyagi függőséget és a pénz felettünk álló hatalmát sem tudjuk egyik pillanatról a másikra levedleni. Mégis keresni kell, ebből a társadalmi útvesztőből, a kivezető utat. Tudnunk kell, hogy mindezen korlátozó rendszerek hatása ellenére, az emberi lélek sugallta gondolat útja szabad, és ez utóbbinak teremtő ereje van világunkban…
Kapcsolódó bejegyzések: