2022-ben miért éppen blog? Mert mély és összetett gondolatokat nem lehet videóban megosztani. Mert a leírt szónak nagyobb súlya van és ha többször olvassák, mélyebb összefüggések fedezhetőek fel benne. Mert a blog témája egyformán érint mindenkit, így nem lehet egyetlen irányból megközelíteni. Mert valójában minden-mindennel összefügg és a tapasztalható változások, nem jó irányba tartanak.
Két világ határán élünk és az eddigi kapcsolataink megváltozása, mindenkire hatást fog gyakorolni. Mindazok, akik ezeket a sorokat és gondolatokat olvassák, idővel rá fognak jönni, hogy ez valóban így van. Egy klasszikust idézve: „… maradsz csodaországban és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.”
Attól függetlenül, hogy életünkben mennyire vagyunk befogadóak és járunk nyitott szemmel a világban, tudnunk kell, társadalmunkat alapvető és mélyen gyökerező problémák sújtják. Így a bejegyzésekben, ezeket a rendszerszintű problémákat fogom körüljárni. A tartalom gondolatébresztő szándékkal készült. Azoknak, akik megértek rá, és akik elfogadják a benne szereplő következtetéseket vagy az abból származó állításokat.
Ennek köszönhetően, viszonylag kevés olvasóra számítok. Bevallottan, bár nem megbántva nem az a korosztály lesz a célközönség, aki 15 másodperces videókban fedezi fel a világot. De azok sem, akik életüket már meglévő szabályok és a társadalom által kiosztott hierarchia mentén képzelik el. Fogadjuk el, hogy a blog szerzője köszönhetően személyiségének, egyedi szemléletmóddal látja a világot és az abban zajló történéseket, a társadalom mindenkori egymásra hatását.
🕒 Aktualitás
2025.12.31.
Nem tudom kinek mit hozott az Óév, számomra azonban kevésbé volt kellemes. Így, nem is igazán szeretném azt tovább tartóztatni. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel. Ahogy látom, másoknak sem úgy alakult az esztendő, mint ahogy azt előtte tervezték. Fura azonban ezt leírni, mert tervezhetünk egyáltalán valamit előre? Kitűzhetünk nagyobb célokat, amelyet el szeretnénk érni vagy megszeretnénk azt valósítani? Jó kérdés… Sokan hiszik, hogy igen. Különben mi értelme lenne… Mégis furcsa ezt így kijelenteni, mert sokunknak sokféle vágya lehet a jövőre vetítve, amit aztán vagy sikerül elérni vagy nem. Szerintem sok olyan dolog van az ember életében, ami nem rajta múlik, bárhogyan is szeretné azt elérni. Persze sokan, sokféleképpen láthatják a világot, mégis érdemes ezen kicsit elgondolkodni. Mert mi is az, ami irányítja az életünket? Vajon minden előre eltervezett lehet? Ha igen ki vagy mi által? Mi döntöttük azt el, még a leszületésünk előtt? Előre eltervezve, hogy mit szeretnénk majd az életünkben megvalósítani? Vagy minden kizárólag csak a véletlen műve lenne? Az egész tétet feltesszük a pirosra, pörgetünk egyet a szerencse kerekén és hadd menjen? Elfogadjuk azt, amit dob a gép? Vagy lehetséges, hogy a sors már előre meg lett írva? Így, igazából mindegy is, hogy merre indulunk el és milyen kerülőutakra kényszerülünk, ha végül úgyis oda kerülünk, ahová el kellett jutnunk? De ha így van, ki látta ezeket a történéseket előre? Hogy volt képes minden változót előre, előzetesen beépíteni a lélek nagy leszületési tervébe? Szerintem egyik sem állja meg a helyét önmagában. Ha csak tudományosan tekintünk erre, életünk minden egyes pillanatára vetítve az entrópia nagysága olyan hatalmas méretű lenne, amelyet leírni sem lehetne a világegyetem végtelen és határtalan szövedékére. Mármint, ha arra egyáltalán írni lehetne és ha lenne ahhoz elég íróeszközünk. Én azonban úgy gondolom, ezek összessége állhat a háttérben. Mert biztosan van egy tervünk, amit már előre eldöntöttünk. Mint egyfajta tervrajz, ami alapján elkezdhetjük az építkezést. Aztán menet közben sokszor kiderül, hogy sok építőanyag nem áll rendelkezésünkre vagy éppen akkor még nem elérhető, éppen hiánycikk vagy számunkra nem megfizethető. Míg sokszor a szükséges szerszámok, az eszközeink is hiányozhatnak az építkezéshez. Ennek köszönhetően pedig korántsem lesz akadálytalan a megvalósítás. Át kell tehát szerkesztenünk a terveket, ennek köszönhetően pedig több időbe fog kerülni az előkészület és az elképzeléseink tolódni fognak. Sőt azt is el kell fogadnunk, hogy bármikor jelentkezhet valamilyen előre nem várt nehezítő körülmény, véletlenek formájában. Néha pedig azzal is szembesülhetünk, hogy az ígért segítség nem érkezik meg. Mert valaki épp akkor, mégsem ért rá vagy egyszerűen csak meggondolta magát és nem szeretne ebben részt venni. Ezt is el kell fogadnunk. Az emberek éppúgy alakíthatják, segíthetik vagy éppen hátráltathatják az életünket. Előfordulhat tehát, hogy bár haladunk, a terveink mégis módosultak és közben az építkezés jellege is más formát öltött, sokszor pedig egyedül maradhatunk egy-egy nehéz folyamatra… Mindezek mellett azzal is számolnunk kell, hogy a sorsunkat sem láthatjuk tisztán előre. Mert lehet, hogy minden nehézségünk ellenére mégis sikerül elérni a célunkat. Idővel és kellő kitartással, valahogyan mégis felépítettük. Sikerült tehát, végül célba értünk. Igaz, vér és verejték által vagy szerencsésebbeknek minden különösebb akadály nélkül, de megvalósulhatott a vágya. Aztán mégis jön valami sorsszerűen és mi nem tehetünk ellene semmit. Mert sajnos bármikor elveszítjük azt, amit elértünk. Mindegy mennyi energiát, pénz vagy időt kellett beletenni. Sokszor, egy élet munkáját veszíthetjük el egyetlen pillanat alatt vagy éppen azokat, akiket végig magunk mellett szerettünk volna tudni. A sors csak teszi a dolgát. Közben pedig tanít bennünket, a megélésre, az elfogadásra. Egyszerűen csak jön és megy. Olykor örömöt, néha bánatot hagy maga után. Persze valahol mélyen, tudjuk, hogy mindez értünk van. Mégis ennek okát még nem értjük. Csak kesergünk a veszteségeink miatt, és ez így jó… Ez is a tanulás része. Tapasztalni és átélni. Akkor is, ha kellemetlen, akkor is, ha fáj. Az élet ilyen. Míg valahol azt is jó tudni, hogy sokszor nem mi irányítjuk ezeket a dolgokat. Ezért ideje lenne végre lebontani az illúziónk falait és szembenézni azzal, hogy minden múlandó, mert pontosan ettől lesz szép. Ha nem is lehet tökéletes, még mindig lehet egyszeri és megismételhetetlen. Mert pont ez lesz az, amit nem veszíthetünk el és amit nem vehetnek el tőlünk. Ezért jöttünk. Tervezni, teremteni, örülni, csalódni, elfogadni, szembenézni, átélni, tapasztalni, adni-kapni… szeretni. Ez volt a nagy terv. Mert ez az Élet.
Boldog Új Évet mindenkinek!
A szerző
🥂🍾
2025.12.24.
Napok óta próbáltam noszogatni magam: „- Tudod, mindjárt itt a karácsony!? Már csak néhány nap…” Gondoltam írni kellene valamit a közelgő alkalomra, köszöntést, jókívánságot és boldog ünnepet kívánva. De valamiért mégsem akaródzott. Ma szenteste délelőtt már lett volna némi kedvem hozzá, de valahogy gyorsan eltelt a nap a készülődéssel, a bejgli sütögetéssel a konyhában. Mégsem lett meghitt. Talán mert nem talált ide a karácsony szelleme. Csak a múlt szelleme van itt egyedül, hűségesen és kitartóan. Ma is látom a régi karácsony estéket. Volt-e szép közte? Nem hiszem. Valamiért mégis mindegyik különleges volt a maga módján, vagy talán csak én voltam még más… Hogy mi az, ami hiányzik? A hó az nagyon. Teljesen más lett nélküle az ünnep hangulata. Az ajándékok? Az nem, mindig is adni szerettem inkább, de ennek most nincs realitása… Talán az a varázslatos csoda tűnt el az évek múlásával. A gyermeki rácsodálkozás a világra. Visszagondolva, felvillannak még régi emlékek. Kis elsősként az iskolai zenés ünnepségek, amit a „nagyok”, a nyolcadikosok tartottak számunkra. Az estéig nyúló önfeledt és vidám szánkózások, amikor hótól-latyaktól vizesen, átfagyva, mégis kipirult arccal értem haza amikor hívtak. A műfenyő feldíszítése, a díszek csillogása, a konzum szaloncukor és a habcsók karikák édes aromája. A nagy klasszikus, Tom és Jerry feledhetetlen karácsonyi estéje. A kis gyufaárus lány, A Fenyőfa és A Hókirálynő megható története, Andersen mesekönyvét olvasva. Mindig is szerényen teltek el az ünnepek és kicsit talán csonkán, hiányosan… De olyan év is akadt, amikor nem otthon telt az ünnep, épp egy kórházban vagy szanatóriumban, várva a mielőbbi gyógyulást. Mégis más volt. Akkor kitekintve a város fényeire, a házak ablakaiból kiszűrődő karácsonyi díszkivilágításra, mindig érezhető volt a felfokozott ünnepi készülődés, de mára ezek is eltűntek… Most csak elhúzom a függönyt és áttekintek a szomszéd házsor ablakaira, már alig látni ünnepi fényeket. Legtöbb ablak sötét, nincsenek is otthon, talán elutaztak. Másol világítanak a szobai lámpák, mégis hiányzik a meghitt ünnepi hangulat, ha van is, az nem jut ki a külvilágba. Az emberek is mások lettek, sokak szeméből eltűnt már a csillogás, a remény szikrája. Csak kötelességbe és elvárásokba csomagolt vágyak maradtak, lótás-futás, rohanás, mindenáron tökéletessé tenni az ünnepet, csak épp a varázsa veszett el közben. De persze van, akinek ez sem adatott meg. Aki egyedül vagy magányosan kényszerül tölteni az ünnepet, vagy olykor fájó társas magányban. A karácsonyok múltidéző szellemének biztosan sok dolga akad ilyenkor… Most úgy érezhetjük, hogy végleg elvesztek ezek a különleges pillanatok és az elkövetkező karácsonyok szelleme, talán nem is véletlenül maradt tőlünk távol, mert könnyen lehet ez a mostani, az utolsó igazi karácsonyi ünnepünk. Jövőre 1-es év következik és valami új fog kezdődni a világban, a 2025-ös 9-es év lezárása után. Hamarosan gyökeres változások várhatóak a nagyvilágban és ha kicsit is figyeltük a lezáró eseményeket, akkor az vajmi kevés bizakodásra adhat okot. A múlt karácsonyának szelleme épp ezért, most üzenni akar nekünk. Visszapörgeti számunkra az időt és esélyt ad áttekinteni az eddigi ünnepeink, mélyen bennünk élő lenyomatait. Így, ha úgy érezzük, van még mit veszítenünk, akkor adjunk esélyt annak, hogy visszataláljunk a belső gyermeki lényünkhöz. Keressük meg az ünnepben, a jelen boldog pillanatait, a hétköznapok csodáit, a múlt szép és néha szomorú, fájó emlékeit és a jövő reményteljes várakozását. Fedezzük fel újra, hogy az ünnep fénye akkor is bennünk ragyoghat, ha mi nem is látjuk annak a lángját. Keressük meg az utat a reményhez és bízzunk abban, hogy a belső fényünk túlragyogja a világ olykor komor, kietlen szürkeségét.
Áldott és békés Karácsonyt mindenkinek!
A szerző
🎄
2025.10.02.
Ha 1-2 nap késéssel is de bejelenthetem, hogy a blog immár a harmadik évébe lépett. Az oldal még 2022.09.30-án indult el a Webnode felületén, majd azt követően helyeztem át annak tartalmát, saját fejlesztésű oldalra és egy bérelt tárhelyre. A tartalom tehát a helyére került és azóta is hűen képviseli az induláskor megfogalmazott bevezető gondolatokat, mint valami vezérlőelvet. Míg egyúttal annak gondolatisága, egy teljesen egyedi szemléletet próbál nyújtani azoknak, akik néha az oldalra tévednek vagy akik olykor visszatérve elolvassák az itt megosztott tartalmakat. Az út, mint az előző tájékoztatásban is írtam, egyáltalán nem volt könnyű, támogatott végképp nem. Legfeljebb abban az értelemben lehetett az, hogy létrejöhettek ezek a gondolatok. De, mint arra már a 🧭 Szemlélet oldalon hivatkoztam:
„… ez egy magányos út, és közben egyedül leszel. Nehéz lesz, mert ezt a hatalmas terhet egyedül kell vinned. De ez ad majd neked erőt. Hitet önmagadban. Az élet egységében, és egyszerű szépségében. Te tudod azt, amit más nem. Nem nyomot kell hagynod magad után, hanem utat kell találnod a világ útvesztőjében.”
Ez a gondolat azóta, számtalanszor igazolásra került. Így a mostani évforduló, bár egy nevezetes dátum, mégsem hordoz magában bensőséges ünnepi hangulatot. Mégis a pillanat egy jelentős mérföldkő lett ezen az úton. Az alapok tehát már induláskor lerakásra kerültek és az utazás elkezdődött. Útközben sok akadály leküzdésre került, míg legutóbb, a hídépítés folyamata is lezajlott. Ez utóbbi pedig különösen fontossá vált, mert a kapcsolódás lehetőségét teremtette meg. A híd pedig önmagában a kapcsolatot szimbolizálja. Mivel annak pillérei, immár két világot kötnek össze és határok elválasztása helyett, összeköttetést biztosítanak különböző világszemléletek között. Ezt követően a bejegyzések tartalmára, reflexiók keretében adott hitelesítést a mesterséges intelligencia. Ha tehát, tekintély általi hitelesítés nem is történt, az MI értelmezése pótolhatta ezt a hiányosságot. Ezáltal az átadott szemlélet helyességét megkérdőjelezni nem, legfeljebb ignorálni lehet. Ez a gondolati híd pedig akkor is állni fog, amikor már senki sem emlékszik arra, ki is építette fel egykor azt…
Ezen utóbbi tevékenységek és aktivitások, joggal válthattak ki ismét olyan nem keresett figyelmet, amire egyáltalán nem vágytam. Köszönhetően annak, hogy az oldal az utóbbi hetekben, tartalmilag és szerkezetileg is fejlődést mutatott. Ezek az erőfeszítések tehát beértek és a blog, jellemzően már az első oldalon és/vagy linken jelenik meg a különböző webes keresők találati eredményei között. Ez az arány idővel, még inkább javulni fog. Ennek köszönhetően pedig – az elmúlt hetek alatt – ismételten megszaporodtak a technikai támadások, illetve ezen kísérletek mellett a tartalom, olyan helyekről is figyelmet kapott, amelyekre az ember nem is számítana. Így hát, bármilyen internetes automatikus figyelőrendszer 🔍 (ADVISE) is működik azokon a Google Analytics-ben megjelent helyeken, mint például: Altoona, Ashburn, Asperg, Boardman, Delaware, Dublin, Forest City, Hochheim am Main, Lulea, New York vagy Prineville. Szeretném megköszönni nekik a kiemelt figyelmet és egyúttal egy ünnepi koccintásra invitálni azokat, akiknek az érdeklődését kiérdemeltem…
Update: Ahogy az új hír kikerült és mindkét fb oldalon készült hozzá egy-egy kapcsolódó poszt, máris egy újabb „látogató” first_visit keretében csatlakozott az eddigiekhez, Fort Worth – Texas. Srácok, nektek külön pacsi ✋ jár ezért.
A szerző
2025.08.31.
Az elmúlt napokban, több kisebb-nagyobb változás is történt az oldalon. Például, olyan kis apróságok, mint az oldalsávon található Kategóriák mellett megjelent UTF-8 kódolású emoji-k használata, amelyek 🛟 segíthetnek a vizuális azonosításban. Illetve kisebb bosszantó hibák és megjelenési hiányosságok is javításra kerültek. Ilyen lehetett például, ha valaki sötét módot használ a böngészőjében, a logók fehér háttere eddig zavaróan hathatott. Most ezek is lecserélésre kerültek – átlátszó PNG képfájlokra, így már egységes lett az oldal hangulata. Ezen kívül, a jellemzően nem nagyon látható ⚠️ Hibaoldal is fejlesztve lett. Ha minden jól megy, ezzel csak kevesek fognak találkozni. Míg a nagyobb változások között feltűnhetett, hogy kibővült a felső menüsor is egy újabb oldal kategóriával, mely a 🌉 Hídépítés nevet kapta.
Hogy milyen bejegyzéseket fog tartalmazni az új oldal/kategória? A Hídépítés, ahogyan azt az elnevezés is előre sejteti, a kapcsolatépítésről fog szólni. Persze, ez koránt sem lehet meglepő, mert a teljes blog ezt a szerepet szeretné magára vállalni. Sőt, már indulásakor is, ezt a célt tűzte ki maga elé. Mégis ez az új oldal, most máshogy és más ok miatt teszi ezt. De, hogy konkrétan mi volt ennek az indoka, azt most megosztom:
Az itt közzé tett írások és gondolatok, egy sajátos belső rendszer szerint épülnek fel. Logikusan, rétegzetten és stratégiai mintázatokat követve, melyek egy INTJ gondolkodásmódjához hűen, nem lineárisan, hanem hálózatosan kapcsolódnak egymáshoz. Ez a struktúra önmagában ugyan koherens, de a befogadói oldal – különösen a lineáris gondolkodók – számára, nem könnyen dekódolható. Sokakat biztosan kellemetlenül érinthetett, hogy egyrészt a bejegyzések terjedelme miatt, másrészt annak stílusa okán, annak olvasásában időnként el lehet veszni. Ennek oka, hogy a gondolatok mélyen strukturáltak, mivel az INTJ belső világa intuitív, absztrakt és nem-lineáris. Ez egy mintázat-alapú gondolkodás, melynek belső szerkezete, teljesen egyedi és nem mindig kompatibilis a hétköznapi nyelvi kifejezésekkel. Ezt pedig csak tetézi, hogy az írás stílusom, erősen asszociatív jellegű. Sokszor használ metaforikus, művészi és filozófiai eszközöket, míg az előadásmódja ívelt, spirális és többszörösen visszatérő mintázatokat alkot.
Ennek okán látható, hogy a tartalom gondolatisága, kevés ember érdeklődését mozgatja meg. Természetesen ennek, nem csak a nehéz szövegértelmezés lehet az egyedüli indoka. A másik ok, hogy a látásmódom és vele a világnézetem, meglehetősen egyedi. Mivel a személyiségemből adódóan, a tekintélyelvűség semmilyen formában nem köt, számomra nem okoz gondot, kényes – mások által nem bolygatott – sőt inkább kerülendő témákról értekezni. Ezt pedig egész biztosan nem mindenki értékeli, mivel sokszor okozhat bennük megütközést vagy bizonyos esetekben mélyebb belső konfliktusokat. Ezzel bárhogy sajnálom is, de nem tudok mit kezdeni. Mivel bármilyen hihetetlen is, ha spirituálisan szemléljük, nekem ezzel dolgom van. Ezt a problémát viszont már több bejegyzésemben is körüljártam. Az eltérő világszemléletem, viszont épp azért olyan-amilyen, mert én kaptam meg az ehhez a feladathoz passzoló energetikát. Így, ha mindezek ellenére mégis érdekelnek valakit ezek a gondolatok, azt az eredeti tartalom mellett, a témákhoz köthető, videókkal és a már fent említett – a Hídépítés kategóriában megjelenő – értelmezési segédletekkel szeretném bátorítani.
Ebben a kategóriában tehát, az eddig megjelent bejegyzésekhez készült, értelmezési segédletek lesznek olvashatóak. Hasonlóan azokhoz a rövid videós tartalmakhoz, melyek azokat célozták meg, akik inkább audiovizuális tartalmakat figyelve követik a világot. Így, aki inkább olvasni szeretne, de a fenti okok ez idáig eltántorították, most lehetőséget kaphatnak arra, hogy belépjenek az átadott szemlélet gondolatába és ne csak kívülről nézzék azt. Ezeket a segédleteket a generatív MI fogja létrehozni. Az MI által létrehozott reflexiók célja, hogy az oldal képviselt világnézete és az alapvető szerkezete és stílusa, közérthetővé váljon. Ha nem is teljes egészében, de annak mélyebb összefüggéseiben. Akárcsak a kiemelt szövegrészeket egybeolvasva – a betűrácsos titkosíráshoz hasonlóan – egy adott kulcs segítségével, az értelmezhetővé váljon a lineáris befogadók számára. Ezek a reflexiók, nem a semmiből létrehozott prompt alapú tartalmak, hanem kifejezetten ezt a célt segítik. Nem magyaráznak, hanem értelmeznek. Hidat építenek, miközben számunkra tükröt tartva, egyúttal hitelesítik is az átadott gondolatokban megosztott – alternatív világnézetek – társadalmi érvényességét. Így, akit eddig zavart, hogy ezen gondolatokat nem tudja kihez kötni, abból a szempontból legalább megnyugodhat, hogy a mesterséges intelligencia – a visszajelzései alapján – azokat hitelesnek tartja.
Végezetül, nehogy valaki tévesen azt képzelje, hogy csak ennyi van a tarsolyomban és a tartalomhiány okán, akarom most felmelegíteni és újracsomagolni, az eddig megjelent tartalmakat. Nem erről van szó. Az itt megfogalmazott gondolatok, bármilyen hihetetlen is, a közösséget szolgálják. Csak mivel az annyira merész, újszerű és szokatlan, sokaknak idegennek hathat. Abban azonban biztos vagyok, hogy sokkal több figyelmet érdemelnek annál, mint amit eddig kaptak. Ehhez pedig – mindezt igazolva – elég, ha csak rátekintünk a ▶️ YouTube csatorna megtekintési számaira…
A szerző
📋 Változás
2025.08.08.
A mai nappal az oldal kapott egy kisebb design frissítést, mellyel a blog központi képe és az aloldalak prezentációs képei is lecserélésre kerültek. Az új képek az előző verzióból lettek megalkotva generatív MI, a Leonardo AI segítségével. Mivel szerettem volna megtartani az illusztrációs összhatást, de egyúttal kicsit egységesíteni is akartam az oldal vizuális megjelenését, erre a kiválasztott képalkotó modell anime stílusa, jó lehetőséget adott. Az új modernebb megjelenés, illeszkedik az oldal kiemelt zöld/barna színvilágához és némileg próbálja ellensúlyozni a bejegyzések – amúgy nem éppen könnyed hangvételű – mélyebb gondolatvilágát.
A stílusváltás egyedisége mellett, nem csak a design változott, hanem egyúttal frissítésre kerültek a weboldal kötelező tájékoztató elemei is. Így az 🔒 Adatkezelő és a 🍪 Sütikezelő oldal tartalma is megújult, eleget téve ezzel, az ez irányú jogi kötelezettségeimnek.
Az oldal, bár mostanában személyes okok miatt elcsendesült, mégis valamilyen formában létezik. Kisebb gondolatokkal, amelyek nem kívánták meg az önálló blogposzt terjedelmet, jelenleg is aktív vagyok a Substack oldalamon és bár csak későbbre ígérem, de azért a blog hátterében is zajlanak az előkészületek és a munkálatok az elkövetkező tartalmak megosztására.
Frissítés: Az utóbbi hivatkozás gondolatát, noha az nem ide lett szánva – annak rövidsége miatt – mégis közzétenném itt is. Ennek egyik oka, hogy a mondanivalója hihetetlenül aktuális, míg az abban megfogalmazott észrevételek, szembemennek minden eddigi „szakértői” állítással. A másik ok, hogy hamarosan úgyis teret kívánok adni, egy újabb MI bejegyzésnek. Kifejte benne azt a lehetőséget, hogy mi történhet akkor, ha az emberiség nem tudja meglépni azt a bizonyos első lépcsőfokot. Mely gondolatokra, maga a mesterséges intelligencia fog reflektálni…
A szerző