A mai bejegyzés mintegy a hónapot lezárva, egy újabb Közleményt fog képviselni a sorban. A harmadik út, ezért elég sokat sejtető lehet, ahogyan a hozzá társított borítókép szürke tónusa is. Ezzel a hatással a közeljövőben megjelenő, nem túl vidám tartalmakra, az aktuális változásokra és a távlati elképzelésekre szerettem volna helyezni a fókuszt. Ezáltal a fenti cím többszörös értelmezést is kaphat, az átadott gondolatiságot tekintve. A poszt egyrészt szorosan fog kapcsolódni, az ezen szekcióban elsőként megosztott bejegyzés tartalmához – ezt a hivatkozást a lap aljára be is linkeltem – de azt kissé átértékelve, újabb információkkal fogja kiegészíteni a blog fejlődésének irányát, némileg megváltoztatva annak működését. Másrészt ad egy kisebb fajta visszatekintést is arra, míg előzetes kedvcsinálóként megmutat néhány témakört és azokhoz kapcsolódó gondolatot a várható tartalmakra vonatkozólag.
A blog egyébként halad előre a maga útján. Így a hivatkozásnak megfelelően, több megigért bejegyzés – az elmúlt hónapok alatt – már napvilágot is látott. Ilyen volt például a Szellem a gépben, Az élet értelme, A tóba dobott kő és a Gyökerek nélkül, melyek tartalmilag elég jól sikerültek. Eközben maradt még egy kis kapacitás arra is, hogy modernizáljam és megújítsam az oldal kinézetét és a kényelmi funkciókat. Pedig ez a fejlesztés áprilisban még nem volt tervbe véve. Így mindenképpen sikerült túlteljesítenem az előzetesen vállalt feladatokat. Persze maradt még 2-3 poszt, amivel adós maradtam. De hamarosan ezek is el fognak készülni. Várhatóan az elkövetkező hetekben vagy hónapokban, amikor összeállnak róla a gondolatok.
Viszont akad azért néhány furcsa anomália is, amit nem feltétlenül értek. Például a Twitter(azóta X)-es megtekintések számának emelkedése, valamiért nem tükröződik az oldal megtekintések számában, miközben a forgalom nagyobb része innen érkezik. Persze ennek oka lehet az is, hogy rosszul konfiguráltam be az adott bővítményt. Viszont a blog facebook oldala és az onnan indított kattintások, szinte teljesen leálltak és nem kerültek további megosztásra. Persze lehetséges, hogy azt elkerülve, már közvetlenül a böngészőből indítják az új bejegyzések megtekintését vagy részben, a személyes profilról navigálnak át oda. Mindenesetre ez egy elég érdekes észrevétel. Ahogyan az is, hogy változatlanul nem alakult ki kapcsolat és nem érkezett semmilyen visszajelzés, a közreadott tartalmakra. Érkezzen az akár ellenvetés, ellenkezés, vitatkozás, helyeslés, esetleg egyetértés vagy akár – a felkínált vendégposzt lehetőségére reagálva – valamilyen megkeresés formájában. Azt természetesen tudom, hogy a blog felületén jelenleg nincs mód hozzászólásra és bejelentkezésre. Ez szerintem jól is van így. Mivel a blogon megosztott írások, így is adnak elég munkát, amit nem szívesen tetéznék még további moderálással és állandó online jelenléttel. A közösségi felületek és az e-mail kapcsolat, szerintem ezt az igényt jóval hatékonyabban tudja kiszolgálni. Így, míg a visszajelzések hiányának okait szükséges lesz feltárni, elemezni és megérteni, addig a látható passzivitás vagy talán érdektelenség, inkább furának tűnhet az én szemszögemből nézve. Mert a tartalom és annak gondolatisága, megosztások hiányában nem juthatott még el azokhoz, akiknek szántam vagy éppenséggel bármilyen további érdeklődés nélkül, mint egy pusztába kiáltott szó halt el nyomtalanul. Természetesen azt is tudom, hogy a blog nem éppen könnyen befogadható tartalmakat publikál a társadalomról és a világunkról. Míg annak összetett gondolatisága, spirituális és művészeti szemléletmódja sokszor okozhat értetlenséget vagy belső konfliktust azokban, akik eddig azt hitték, hogy stabil világképpel rendelkeznek. Persze az is lehet, hogy csak én látom túl sötéten a dolgokat, miközben mindenki más világszemlélete és felfogása stabil és kerek egész. Amin értelemszerűen nincs mit változtatni vagy megosztani a nagyvilággal és a többi emberrel. Igazából őszintén remélem, hogy valójában inkább ez utóbbiról van szó. Ennek köszönhetően pedig mindenki elégedett a saját tökéletes világával, miközben boldog és gondtalan életet él. Mert ez számomra bizonyítékot szolgáltatna a párhuzamos világok létezésére és az elkülönült a valóságokra. Vagy esetleg arra, hogy valóban csak agyak vagyunk egy olyan tartályban, ahol mindenki a maga kis buborékjában és személyre szabott illúziójában álmodhatja át az egész életét. Míg a rideg valóság érzékelése, és az arra adott „túlzott reakciója” megmaradhat azoknak a „kívülálló” embereknek, akik amúgy is örökké elégedetlenek a világban történt változásokkal vagy folyamatokkal. Érdemes lehet ezen a gondolatokon is elmerengeni… Mert vajon a társadalomban, hányan is élhetnek a saját kis mikrokozmoszukban? Elutasítva azokat a nyilvánvaló körülményeket, amelyek nem férnek bele az illúzió által, minden problémát jótékonyan elfedő rózsaszín cukormázas álomvilágba. Persze az is lehet, hogy ez csak egyfajta önvédelmi mechanizmus, hogy az ember távol tarthassa magát a káros, de számára nem befolyásolható negatív külső hatásoktól és ezáltal elkerülje a kognitív disszonancia lecsapódását. De ettől még a veszély valós. Így, ha nem vagyunk képesek elfogadni a látható fenyegetés rémét és nem próbálunk meg tenni ellene semmit, a helyzet csak rosszabbodni fog és a könyörtelen valóság, egyszer mindenki ablakán be fog kopogtatni… Világunk nem jó irányba változik és erre adott válaszként, nem lesz túl hatásos a belső tagadásba menekülés. Miszerint, ez nem velem történik. Engem ez nem érint. Nem az én problémám. A homokba dugott fej, sajnos senkit sem fog mentesíteni a felelősségvállalás alól. A társadalom közösségét érintő támadást, pedig nem lehet egyéni passzivitással orvosolni. Természetesen ezen gondolatokat nem számonkérésként kell értelmezni és a legkevésbé sem szeretnék ezzel elítélni senkit. Csupán a mögötte megbúvó reakció hiányát, és annak okait szeretném megérteni és tudatosítani. Mert én mint a blog írója, a viszonylag ritkának számító INTJ Sigma személyiségemmel, egész más színben látom az életünk alakulását. Ezért azt is mondhatnám, hogy ébredéstől-lefekvésig, folyvást elemzem a világ történéseit. De ez sem lenne igaz, mert sokszor még alvás közben is ezen jár az agyam, a gondolataim pedig mindig nyughatatlanok. Így egyre mélyebb szintre hatolva szeretném megérteni, világunk minden logikát és emberséget nélkülöző irányított történéseit…
Szóval, jelenleg úgy képzelem és minden látható folyamat erre enged következtetni, hogy világunk változásait az elmúlt 10 évben egy afféle új korszakot alkotó „zseni” hangolta össze. Mert elképesztően bonyolult, összehangolt, megkoreografált és jól felépített történések zajlanak most a szemünk előtt. Forgatják fel vele életünket és alakítják át ezzel, jelenkori történelmünket. Persze, mindezt a legkevésbé sem jó értelemben véve kell értelmezni. Azt azonban el kell ismerni, hogy ezek mögött az összehangolt történések mögött, valóban egy agytröszt állhat. Egy olyan valaki, akinek a tevékenységét és világátalakító törekvéseit nem kötik meg holmi jogi paragrafusok, ártatlan emberi életek, társadalmi normák vagy erkölcsi aggályok. Hogy mire gondolok ezzel? Nos, ebből a kezdeti elképzelésből még számtalan írás fog születni. Úgy, ahogyan az A háromlábú szék bejegyzéssel kezdődött. Mert ez a gondolat, szintén egy összetett elképzelést takar, amely naponta újabb felfedezett alkotóelemekkel egészül ki. Pont, mint egy kirakós játék… De, következzen most előzetesen néhány téma ezekből az elképzelésekből, mindössze egy-egy rövidebb bevezető gondolattal.
Elsőként a legutóbbi két posztot szeretném még folytatni egy újabbal, melyben elég sok, eddig még kimaradt összefüggést meg fogok világítani. Amellyel Európa megosztottságát, tönkretételét, szétzilált gazdaságát és széthúzó politikai állapotát szándékosan idézték elő. Egyre nagyobb mértékű eladósodást, hatalom és befolyás szerzést, függőségi viszonyt kialakítást, nemzetek egymás ellen hangolását, háborút, szankcionálást és ezáltal elképesztő méretű felfordulást okozva a kontinensen. Miközben az elképzelt gazdasági és politikai egység, lassan teljes anarchiává fejlődik. A szabadság és a béke eszméjét teljesen kicsavarva és elárulva azzal, hogy fegyvereket öntünk egy előzetesen kiprovokált háborús konfliktusba. Nem törődve közben országokkal, nemzetekkel és ártatlan emberi életekkel. Elképesztően káros hatású háborús retorikát folytatva és eszkalációra játszva, acsarkodva szítva további ellenségeskedést. Így tehát kétségünk se legyen afelől, hogy a liberális és elfogadó nagybetűs Nyugat – irányított bábként viselkedő – korrupt politikusainak kezéhez vér tapad. Miközben egy idegen hatalom geopolitikai érdekeit szolgálva, elárulják saját nemzetüket és vele valódi szövetségeseiket. Míg ezen hatásoknak köszönhetően, lassan egy generációnyi fiatal férfit és pótolhatatlan nemzedéket veszít a világ, a kirobbantott Orosz-Ukrán proxy háborúval. Mely nem szolgál mást, csakis tengerentúli gazdasági és hatalmi érdekeket és törekvéseket. Európa saját nemzeteit vérezteti ki, miközben sikerült dollár és euro száz milliárdokkal kitömni az USA gyógyszeriparát (Covid), a fegyvergyártó iparágát (Orosz-Ukrán háború) és a mezőgazdasági lobbi érdekeit (Ukrán gabona). Nem utolsó sorban pedig az olaj és gázipari lobbinak segítettünk – a méregdrága átfejtő infrastruktúrát kiépítve – megfelelő és ezzel egyúttal ugyanúgy kiszolgáltatottá vált felvevőpiacot találni, a palagázból előállított amerikai LNG gázexportnak. A Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatokat – ezen folyamatokkal – évtizedekre elmérgesítve. A német technológia és az orosz nyersanyagellátás közzé sikeresen és végérvényesen éket verve. Ezáltal pedig az egész európai gazdaságot, amerikai függőségbe és gyarmati státuszba taszítani. Így ezen gondolatok bővebb kifejtése, valóban meg fog érni egy külön erről szóló bejegyzést.
A másik kiemelt és várható téma újfent a nagy tengerentúli „szövetségesünk” érdekszférájához és nemzetbiztonsági aggályaihoz társítható. Mert igazából, csak ezen nagy szövetségi állam képviselheti a világot abban a kérdésben, hogy: Vajon egyedül vagyunk-e az Univerzumban és látogatnak-e bennünket az idegen eredetű létformák vagy sem? Nos ez a kérdés valóban nemzetbiztonsági, illetve világszintű megközelítést érdemel, de közel sem azért, amiért gondolnád (itt most olvasd el a belinkelt hivatkozás erre hivatkozó részét). Mert mi lenne, ha azt mondanám ez a kérdés egyáltalán nem fontos. Az csupán sokad rendű, igazából pedig valójában már meg is válaszolt. De hadd kérdezzek egyet. Nyertél már lottóötöst? Nem? Hát, jó eséllyel nem is fogsz. Tekintve, hogy a nyerési esély kb.: 1 a 44 millióhoz. Tudod mennyi csillag van a Tejútrendszerben, abban a galaxisban, ahol a Naprendszerünk is kering? Úgy hozzávetőleg 400 milliárd… Mi lenne, ha eljátszanánk a gondolattal és a Drake-egyenlet amúgy is sok ismeretlenes képletét, egyszerűen kiváltanánk ezzel a „lottó főnyereményt érő” eséllyel. Értsd ezt úgy, hogy csak minden 44 milliomodik csillag körül keringő égitesten fejlődhetne ki intelligens élet. Ami azért egy eléggé óvatos becslés. Nos a 400 milliárd csillagra alkalmazva, még így is több mint 9000! idegen intelligens létformát jelentene. Akik jó eséllyel előttünk járhatnak társadalmi és technológiai fejlettségben (mondjuk ezt a lécet nem túl nehéz megugrani). Tehát 9000 intelligens létforma, amely valószínűleg egyszer kilépett a csillagközi térbe és elindult felfedezni a Galaxist… De most ugorjunk vissza egy kicsit a Földre. Mit tesz egy fejlett technológiával rendelkező nemzet, ha elveszít egy nem túl baráti terület fölött, mondjuk egy felderítő járművet? Ha láttál már valamilyen modern háborús filmet, akkor vélhetően megakadályozná az elpusztításával, hogy a technológia idegen kezekbe kerüljön. Lassan sejted hová akarok ezzel kilyukadni? Ha volt arra esély, hogy lezuhanjon egy idegen jármű vagy űreszköz a Földön, azt vagy megsemmisítették vagy megpróbálták visszaszerezni. Utóbbi esetben a faj fejlettségi szintjétől függően és egyéb nehezített körülmények miatt, felmerülhetett annak békés és diplomatikus úton történő rendezési szándéka. Tudsz követni, hogy mit jelent ez? Azt, hogy valószínűleg már történt kapcsolatfelvétel és ismerve az emberi mohóságot, mi megpróbáltunk ebből a helyzetből előnyt kovácsolni. A kérdés tehát nem az, hogy léteznek-e földönkívüli létformák, amelyek rendszeresen látogatják a Földet. Hanem az, hogy mi történhet a fenti nagyon is elképzelhető és valószínűsíthető eset után? Dereng már valami? Képzeld el, hogy egy idegen civilizáció képviselője vagy aki ebben a helyzetben találja magát. Hagynál meg nem értett technológiai előnyhöz jutni és ez által kiengedni a Galaxisba egy önmagára is veszélyes, agresszív, társadalmilag fejletlen és potenciálisan invazív emberi fajt? Hát, ez a gondolat is megér majd egy bővebb kitekintést…
Harmadik elképzelésként álljunk bele egy kicsit a Bibliai teremtéstörténetekbe. De, miért a többes szám? Hát, mert nem csak egyetlen változata létezik, ennek az emberiség létét és a keresztény világ felfogását alapból meghatározó vallási hiedelemnek. Hallottál már Lilith történetéről? Vagy valóban hiszel egy önelégült és bosszúálló „Teremtő Isten” létezésében? Egyáltalán bármelyik Bibliai teremtéstörténet értelmezése okán, ténylegesen megérdemelné az isteni hatalom ezt a jelzőt és titulust? Hogy kapcsolódik a szenvedés, a büntetés, a bosszúállás és a halálkultusz, magához az Isten személyéhez és az általa teremtett első emberpárhoz? Nos, ebből a vallási történetből egészen biztosan hiányzik egy igencsak nagy horderejű, ám valamiért meg sem említett képesség vagy tulajdonság. Ez pedig, maga a feltétel nélküli szeretet. Ha választ szeretnél kapni ezen kérdésre, érdemes lesz megvárni azt a bejegyzést, amelyet ennek okán szeretnék majd megosztani.
Nos, egyelőre előzetesen ezekkel a témákkal szeretnék kiemelten foglalkozni a blogban. Természetesen nem elfelejtkezve, a már beígért bejegyzésekről sem. Így, ha kíváncsi vagy ezekre a gondolatokra, kövesd figyelemmel az újonnan megjelenő posztokat.
Végezetül pedig jöjjön maga a harmadik út, aminek okán a jelenlegi közlemény megszületett. Ez az út az oldal bizonyos tartalmának fizetőssé tételét fogja jelenteni. Az első út maga a blog elindulása és megszületése volt. A másodiknál felkínáltam annak a lehetőségét, hogy aki érdekesnek találja az itt megosztott tartalmakat és gondolatokat, az általa elképzelt mértékben és lehetősége szerint, támogathassa a blog további működését. Őszintén szólva ez a második lehetőség, nem igazán lett sikeres… Így emlékezvén a februárban elhangzott tanácsadásra, amelyről már a kapcsolódó bejegyzésben bővebben értekeztem, kénytelen vagyok ezt a lépést megtenni. Mert mindenképpen szeretném tovább vinni és fejleszteni a blogot, illetve a fordításokat is elkészítetni a már megosztott bejegyzésekhez. Mivel a lehetőségeim ezekre már igencsak korlátozottak és végesek. Míg az említett elképzeléseken túl, a fenntartási költségeket is szeretném visszatermelni. Ezért erre a problémára, megoldást kellett keresnem. Ugyanakkor a fizetőfal, amelyet az ezt követő bejegyzéseken fogok alkalmazni, nem lesz túlzott mértékű. Ez a lehetőség szintén a Donably rendszerén keresztül lesz elérhető, egyfajta előfizetéses formában 1, 3, illetve igény szerint 6 és 12 hónapos viszonylatban. Ám jó szándékom jeléül, a már közreadott bejegyzések, ingyenesen elérhetőek maradnak – egy ideig mindenképpen – és az aktuálisan érkező Közleményekre sem lesz ez kiterjesztve. Így tehát remélem, hogy ennek fényében elfogadjátok ezt a szükséges változást és továbbra is érdekelni fognak benneteket, az itt megosztott bejegyzések. Ha bármi észrevételetek lenne, keressetek meg az elérhetőségek valamelyikén.
Kapcsolódó bejegyzések: